Normális, hogy majdnem mindent feladok és nem szeretem a változásokat?
18/F
Van pár haverom, egy-két jó barátom is. Barátnőm nincs, nem igazán tudok ismerkedni (vagy csak nem merek). Úgy érzem, hogy egy vesztes vagyok. Baráti körömben mindenki sikeresebb: barátnő, kitartóan csinálják azt amit szeretnek, stb..
Van pár hobbim, amit szerettem csinálni, de egyszerűen beleuntam és nem foglalkoztam velük tovább (kivéve a zenélés-gitár). Testedzéssel ugyan ez van. Haverokkal csináltuk együtt, de ahogy elkezdődött a suli nem igazán jut idő közösen kint lógni. Magam maradtam erre a feladatra, otthon, de egyszerűen sz*rok az egészre, nem érdekel ez sem.. :/ Amit mostanában szeretek csinálni: számítógépen néha játszani, zenélni, na meg persze néha olvasok is, de minden amit csinálok a kedvemtől függ..
sajnos én velem is ugyanez a helyzet,
nekem sincs barátnőm, csak pár haver én se merek ismerkedni
16/f
Mivel csak én ismerem magamat, be kellett látnom, hogy rengeteg gátlás és negatív gondolat keseríti/keserítette az életemet. Erre az elmúlt hónapban jöttem rá, és mostmár elkezdtem változni, a személyiségem változik pozitív irányba. Kis lépésekben haladva a siker garantált, már most érzem és elhiszem.
Aki hasonló cipőben jár, ajánlom ezt a könyvet: Brian Tracy: Phoenix szemináriuma
Googlen megtalálható, PDF formátumban. Nekem rengeteget segít ez a könyv, még nem jutottam a végére. Lassan olvasgatom és próbálom tudatosan használni a dolgokat amiket ebben a könyvben említ a szerző. Szerintem ha beismerjük, belátjuk a problémánkat akkor azt megtudjuk oldani, csak valamilyen áldozatot kell hozni.
Sok szerencsét mindenkinek, nekem eddig működik! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!