Mit tegyek, hogy normális életem legyen és ne egy fantázia-világban éljek?

Ez egy bonyolult kérdés lesz, és nem csak ebből az egy részből áll. Először is, mostanában úgy érzem azok körül a sorozatok körül forog az életem, amiket nézek. De főleg abból is kettő közül. Délelőttönként alszok, délután és este pedig youtube-videókat nézek a kedvenc szereplőimről vagy kedvenc párosaimról. És amúgy is folyton azokon agyalok. Ez már kezd beteges lenni. Mellesleg vallásos vagyok, és még ma misén és sokszor eszembe jutott a téma. Amúgy író vagyok, illetve lennék, írtam már jó pár könyvet, de egyelőre nem haladtam velük a kiadás felé sokat. Szóval a fantáziavilág alapvető része az életemnek, de ezeken a sorozatokon többet agyalok, mint a saját történeteimen. Úgy saját életem, mint olyan nem nagyon van. Nemrég vesztem össze az egyetlen barátnőmmel, azóta folyton itthon ülök és ezt csinálom. Bár azelőtt se volt sokkal mozgalmasabb az életem. A lány mindig eljött hozzánk, és itt ültünk ketten. Van egy húgom is, aki hasonló korú, de ő meg folyton facebook-ozik és nem nagyon lehet vele beszélgetni. Főleg azóta, hogy egy fiút is megismert a neten, de szerintem még a barátait is előrébb helyezi nálam, aminek nagyon nem örülök, mert kiskorunkban nagyon közel álltunk egymáshoz, bár akkor is fantáziavilágban éltünk, mert vagy szerepjátékot játszottunk, vagy barbie-ztunk, szintén történetet játszva. A másik problémám nagyban kapcsolódik az előzőhöz, úgy érzem, hogy unalmas vagyok. És hogy nem tudok miről beszélgetni az emberekkel. Ha jóban is lennék a húgommal, mmint közelebbi viszonyban, akkor se tudom, miről beszélgethetnénk. Vagy bárki mással. Hiába lennének barátaim is, vagy barátom, velük se tudnék miről beszélni, egyedül az átkozott sorozatokról! Amíg volt az a barátnőm, vele se nagyon tudtam kommunikálni vele. Ja, ha nem érthető, hogy miért alszok délelőtt és youtube-ozok vagy írok délután, az azért van, mert nincs munkám. És azért nincs munkám, mert képtelen vagyok közösségbe menni, az iskolákban kiközösítettek és betegesen félénk vagyok, szóval ha elmennék valahova, egész idő alatt folyamatosan szoronganék és meg se szólalnék. Viszont ha nem tudok megszólalni, csak dühös leszek, és felgyülemlik bennem egy csomó harag. Vagy inkább idegesség. Feszült leszek és az nem vezet semmi jóra. Olyankor pedig két okból is csendben lennék, egyrészt nem mernék megszólalni, de még ha mernék, se tudnék mit mondani. Nem tudom, régebben ez nem volt probléma. Volt akkor egy másik barátnőm, és nagyon sokat beszélgettünk meg hülyéskedtünk. Nem tudom, mi történt, illetve valószínűleg az, hogy már 3 és fél éve nem járok semmilyen közösségbe. De azt mint tanácsot, hogy menjek valahova, szedjem össze maga, nem tudom megfogadni, mert tudom, mi lenne abból. AZ, amit mondtam, csönd, és feszültség. Szóval nem tudom, van-e ebből kiút. Bocsi, h ilyen hosszú lett, de segítség kell!