Érezted már úgy, hogy elcseszted?

Igen, pont így érzek. És a legpocsékabb, hogy ugye saját magamtól vettem el a lehetőséget.

Példák:

Ismerkedtem egy értelmes, kedves, intelligens férfival, de könnyebb volt visszafarolni egy számomra ismert régi barátomhoz. Azóta is nagyon megbántam. Mert biztosan boldogabb lennék, mint most vagyok.

Volt egy lehetőségem állást váltani, de én nem tettem, mondván jó nekem ahol vagyok a biztosban, az ismert kollégáim között. Aha..Azóta az a vállalat jól felfejlődött, nem kéne számolgatnom hónap végén... (ha érted mire gondolok..)

Bár elég pesszimista vagyok, és elég sokszor borúlátó vagyok, úgysem lesz jobb (semmi értelme a létezésemnek, és hogy majd öregasszonyként megkeseredett leszek, hiszen nem úgy alakultak a dolgok, az életem ahogy szerettem volna) mégis szeretném azt hinni, és hiszem is, hogy lesz jobb is, mert ezt ÖNMAGUNKNAK kell alakítani. Mi befolyásoljuk saját magunkat, és nem más.

Nem úgy alakultad a dolgok ahogy SZERETTED volna.

A szeretni és az akarni között óriási különbség van. A szebb jövőt akarni kell.

Képzeld el, hogy valaki lenyomja a fejed a víz alá. Nem levegőt SZERETNÉL kapni, hanem levegőt AKARSZ kapni máskülönben belehalsz.. Vagy az mondod a víz alatt kapálózás nélkül, hogy szeretnék levegőt kapni és várod a csodát. Vagy kapkodsz és levegőt akarsz kapni.

Igen, én így érzek. Iskolába jártam, a középiskolát kijártam, utána elindultam egy okj képzésre, amit otthagytam, leginkább a saját hülyeségem miatt. Próbáltam elhelyezkedni a középiskolás diplomámmal, de semmi munkát nem találtam. Egy ideig próbálkoztam idénymunkával, de abból nem lehet megélni. Én pedig nem akartam pénztelenül kóvályogni, nem akartam olyan életet, hogy ne legyen mit enni, ezért ráléptem arra az útra, ahol már nem lehet visszafordulni. Életem legrosszabb döntése volt, már nagyon megbántam. Van pénzem, de csak úgy tudom elviselni ezt az életmódot, hogy minden este betépek, máskülönben nem tudnék elaludni sem, még így is éjszakánként 6-7 órákat alszom, azt is nyugtalanul. Idegesen bámulok ki az ablakon, amikor elhalad a házam előtt egy autó lassan, a szívroham kerülget, amikor az utcán lassan elgurul mellettem egy rendőrautó, és az a gond, hogy innen csak 2 kiút van, az egyik a börtön, a másik a temető.

Itt szeretném elmondani mindenkinek, hogy a bűnöző élet nem olyan jó, mint ahogy látszik. Lehet, hogy szórakozóhelyen, kávézókban jónak tűnik, mivel van sok pénz, lehet dőzsölni reggeltől estig, de amikor este kettesben maradtok a lelkiismereteddel, az a legrosszabb érzés. Könnyű út, de nem ajánlom senkinek. Ha tehetném mindent visszacsinálnék. Elcsesztem az egész életemet, félek a családalapítástól, félek, hogy nincs jövőm, de a legrosszabb, hogy csalódást okoztam a családomnak, azoknak, akik a legjobban szeretnek, eddigi életem folyamán mindenben segítettek, támogattak. Nincs az a pénz, ami elfeledteti ezt a fájdalmat...

Nincs olyan mélység, amiből ne lenne kiút, csak a megfelelő helyre kell fordulni segítségért ;)

Egy táborban találkoztam évekkel ezelőtt egy lánnyal. Ez nem kifejezetten keresztény tábor volt, de a szervezők keresztények voltak. Ez a lány a táborban hallott Istenről, de utána nem foglalkozott vele. Az élete elég rossz fordulatot vett, egyre mélyebbre süllyedt a drogokban (árulta és használta is). Végül előzetesben találta magát. Orvosi segítséget nem kapott az elvonási tüneteire, kínjában legtöbbször a falat kaparta. Aztán ott elkezdte végiggondolni az életét, hogy mi értelme volt eddig, mire vitte. Emlékeiben feljött a tábor képe, és eszébe jutott, hogy abban a táborban tapasztalt meg igazi szeretetet (nehéz családi körülményei voltak, otthon nem kapott igazán szeretetet), és eszébe jutott mindaz, amit Istenről hallott. Ekkor Istenhez fordult, hozzá kiáltott segítségért, és Isten meghallotta, válaszolt neki. A tárgyalás napján bátran kiállt és beszélt a hitéről, amit a börtönben kapott, bevallott mindent, amit elkövetett (az ügyvédje csak fogta a fejét). A tárgyalóteremben ott voltak a dílertársai is, akik szintén hallották tőle, hogy van lehetőség Istennel új életet kezdeni. A kiszabott börtönbüntetést letöltötte, azóta már kiszabadult, új életet kezdett és családja van.

Ha úgy érzed, hogy mélyen vagy, hogy onnan már nincs kiút, próbáld ki te is: fordulj Istenhez!

Amikor 2.jára is megbuktam és a barátaim megvertek úgy éreztem tényleg nincs értelme tovább csinálni...

És senki sem volt mellettem akkoriban, magam kellett megküzdenem mindennel. Átsírtam rengeteg éjszakát, de azt amit éreztem csak elfojtani tudtam.

Itt vagyok 18 és még mindig egy csőd vagyok.

És az a legrosszabb, hogy én tudom magamról több is lehettem volna, egy normális ember, ha nem cseszek el mindent.

De már csak utálatot érzek az olyan emberek iránt, akiknek meg kellett volna/meg kell felelni.

Így egyszerűbb.