A kudarc ugyan sok dolgot megtanít, de a siker hol marad?

Szia, én nem vagyok nagy lángész de énis hasonló helyzetben voltam. Most 18 éves vagyok, 2 éve semmi önbizalmam nem volt, csak éltem a szürke hétköznapjaimat, tanulás-haza-alvás. Annyi volt a különbség, hogy volt egyetlen egy barátom akivel tudtam beszélgetni. Még most is úgy érzem, hogy semmit nem tettem le az asztalra, Te legalább 3. helyezettet értél versenyeken, ehhez gratulálok! Én semilyen versenyen nem voltam még, nem érzem magam felkészülve (de igazából nem is szeretnék járni ilyenekre).

A szüleim nekem is hasonlóak de nekem van egy idegesítő bátyám is. Máig nem merek hazahozni barátnőt, a bátyámmal nem beszélhetem meg a problémáimat, mert egyszerűen (csúnya hogy ezt mondom) de nagyon gyerekes.. vagy csak én vagyok túl komoly.. Na mindegy, a lényeg az, hogy önbizalmadat kéne egy kicsit fejleszteni. Én is sokat fejlődtem az elmúlt évek során, rengeteg barátom lett, pár egyetemista is akikkel jól el tudok beszélgetni, jól kijövünk. De a legtöbb barátom korombeli. Ezt az áttörést a sportnak köszönhetem, pár éve elkezdtem futni, és saját testsúllyal edzeni (calisthenics). Aztán megtudtam, hogy nem csak én vagyok az egyetlen aki ilyen dolgot művel és kint a pályán ahol edzek megismerkedtem jó pár baráttal akikkel élvezet együtt tölteni az időt, motiváljuk egymást. Ezt azért írom le, mert lehethogy ki kéne próbálnod a sportot, vagy valami hasonlót, így könyebben tudsz barátokra szert tenni, és nő az önbizalmad.

Ha a tanulással nincs gondod az nagyon jó. Ha van szabadidőd: sportolj. Ez teljesen megváltoztatja az embert, én vagyok az élő példa rá. Duci 16 éves fiúcska voltam önbizalomhiánnyal, barátok nélkül. Mára úgy érzem, hogy sokkal jobb életem van, egészségesebb vagyok testileg és lelkileg is.

Ha azt akarod, hogy felnézzenek rád és elfogadjanak mint "szakértőt" oda kemény munka kell. De ami a legfontosabb -bármihez is kezdesz- elszántság. A kettő együtt jár.. a kemény munka elszántság nélkül nem ér semmit, és fordítva is igaz. Aztán van még a hit. Hinned kell magadban, mert senki más nem fog benned. Én elkezdtem sportolni kb 20kg felesleggel és a bátyám azonnal elkezdett demotiválni, nem hitt bennem.. "minek csinálod? mire jó ez? ez nem neked való!" Ekkor jöttem rá, hogy nem kell senkinek megfelelnem, csakis magamnak. És hinnem kell magamban még akkor is, ha rohadt nehéz.

Bocs a hosszú agyalásért, remélem kiszűröd a lényeget belőle.

Végül szeretném megmutatni a kedvenc videómat, csupán egy perc: https://www.youtube.com/watch?v=i2JIHgeYlQ4

Hasonló videókat találsz, ajánlom őket. Nagyon hasznosak tudnak lenni!

Kitartás. :)

Szia!

Én úgy látom hogy elérkezett az idő arra hogy saját magad vedd kezedbe az életed irányítását. Persze ez valóban nehezebb ha nem volt olyan családi környezeted amiben megfelelően kibontakozhattál volna, mivel a szükséges alapok ebben a közegben alakulnak ki(vagy legalábbis kéne). De elég pozitív dolog hogy már most nem hárítod a felelősséget a másikra a kialakult helyzet végett, és a dolgok alapján amit meg ahogy írsz, eléggé érett gondolkodású embernek tűnsz, és kétlem hogy ne tudnál megállni a saját lábadon. Csak ehhez önbizalomra és önismeretre van szükséged.

Szerintem annak hogy nem tudod milyen irányban indulj el az életben, és hogy nem érsz el olyan méretű sikereket az adott területen amilyet szeretnél az önismeret hiánya az oka. Gondolok ezalatt arra például hogy szerintem nem a képességeiddel vannak gondok, hanem azzal hogy ezt nem olyan területen igyekszel kibontakoztatni (versenyek) amiben igazán erős lennél, és ami tényleg a te világod lenne. Ezt te kudarcként éled meg és csökken a magadba vetett hited, ami tovább ront a helyzeten , mert csökkenti a motivációd, és korlátot szab a képességeidnek. Én is ezerszer jobb esszéket írok irodalomból mióta pozitív visszajelzéseket kapok rájuk mint előtte, pusztán azért mert meg van az önbizalmam, tudom hogy ez nekem megy.

Az önismeret fejlődéséhez nem kell mást tenned csak élned... tudatosan élned. Új dolgokat megismerned hogy megtaláld azokat amik igazán közel állnak hozzád, új dolgokban kipróbálnod magad hogy megtudd hol vannak a határaid, milyen téren milyen képességekkel rendelkezel. Mik az erősségeid, és mik azok amiket meg kell erősítened magadban.Lehet hogy nagyon jó képességeid vannak a természettudományokhoz, vagy a társadalomtudományokhoz, a nyelvtanuláshoz, a sport valamelyik ágához, a művészetekhez, a lelki szolgálathoz de soha nem fogod megtudni ha nem nyitsz az új dolgok felé hogy ezeket is megismerd, ebben is kipróbáld magad. A megfelelő önismeret segít abban hogy megtaláld az utad az életben és elfogadd magad.

Azt a mondatot hogy a szüleid miatt nem mersz barátkozni és kimozdulni nem értem. Nem engedik, vagy korlátoznak benne?

Fontos lenne hogy kimozdulj és új embereket ismerj meg. Ehhez persze szükséges tudnod hogy hova menj és hold kezdjed. Az előző válaszoló ajánlotta a sportot, aminek a terén ha találsz olyat ami érdekel és élvezed, akkor ténylege érdemes lenne kipróbálnod, mert hasznos és közben új barátságokat alakíthatsz ki. De bármi más érdeklődési irány is lehet kiinduló pont, ha a színjátszás érdekel akkor vannak színjátszó körök, ha a filozófia akkor vannak előadások általában a nagyvárosokban stb... A lényeg hogy tényleg olyan embereket találj akikben megbízhatsz, és önmagatok lehettek egymás mellett, segítitek egymást.

Egyébként felhoztad a vallásosokat, és a spirituális gyakorlatokat. Ha érdekelnek hasonló dolgok, akkor érdemes lenne foglalkoznod velük, kicsit részletesebben. A rögtön vágjunk a közepébe és meditáljunk dolog a megfelelő háttérismereteket nélkül legfeljebb relaxációnak jó, de vezetés nélkül nem ajánlott meditálni, mert hosszútávon gondokat okozhat, persze ez technikától is függ. Szóval először az ezekhez szükséges háttértudást lenne érdemes elsajátítani. Mindenképp hasznos mert szerintem olyan irányba fejleszti az ember gondolkodását, amire más ismeretek nem képesek. Nem tudom meditáció mellett érdekeltek-e a keleti filozófiák, vagy érdekelnek-e ha igen 1-2 jó könyvet lehet tudok ajánlani.

Na szóval összességében az hogy "nincs sikered" nem azért van mert nem vagy képes rá. És még kevésbé jelenti azt hogy az otthoni környezeten kívül ne tudnál helyt állni. Nála, otthon például csak annyi volt a különbség hogy nem én gondoltam, hanem a szüleim vágták a fejemhez hogy semmi nem lesz belőlem ha elköltözök legfeljebb utcaseprő. Bár tény az érettségi után vagy a későbbiekben akár az is lehet még belőlem, ki tudja. De hát történjen bármi ha az ember megtalálta az útját és küzd, addig szerintem senki nem mondhatja hogy "semmire nem vitte". Csak azt hogy mire vitte, nem feltétlen lehet forintban mérni.

Egyébként meg elárulom hogy az egész költözés dolog fel van fújva. Ha találsz egy munkahelyet, lényegében ugyanazt kell csinálni mint az iskolában - teljesíteni az elvárásokat. Annyit változik a dolog hogy innentől te vezeted a háztartást, és te osztod be a pénzt hogy elegendő legyen mindenre ami kell. Ezen kívül semmiben nem változik az ember élete, csak nagyobb a felelősség lévén hogy nagyobbat lehet bukni.

Na, remélem tudtam segíteni, kitartás!