Mi a véleményetek a sorsszerű dolgokról?

Nem mondom, hogy sose fogok, de nem tartom célszerűnek az alaptalan hitet. Vagy levezethető, beláttatható, bizonyítható legyen egy jelenség, vagy tetszőlegesen ismételhető. A rendes, elfogulatlan tapasztalat az, hogy amelyik pillanatban csak akarsz, leguggolsz, vagy felpattansz, és nincs semmi, ami megszabná az időpontját, a személyes döntéseden kívül. Most a személyünk az egyedüli megmagyarázhatatlan, amiben "vakon" hiszek, mert alapvető tapasztalat: amióta az eszünket tudjuk, azóta vagyunk... Tapasztaltam, hogy viselkedik úgy a fizikai világ, mint egy nagy, közös álom, ahol erősen kötöttek a térbeli (fizikai) szabályok, és közvetlenül hatni fizikai képességeinken keresztül lehet. De mintha megengedne szellemi behatást is, mintha a szándékok, a megingathatatlan hitek, a belsőnk képlékeny igazságai halvány szellőként terelgetnék kicsit az eseményeket. De ezek a szellők is találkoznak, és ha már mögöttes ráhatást akarunk kelteni, a szónoklat nyers tudományával is többre megyünk, mint a bennünk bújkáló hitek keltette lassú szellőkkel. Viszont amit hiszünk, az kicsit megszabja, mit szeretünk látni, mi mellé keresünk érveket, mi ellen szóló érveket utasítunk el. Csak kevesen jönnek rá, hogy érveket lehet elég komolyakat is támasztani, pro és kontra, de a tényleges, biztos, tudományos alátámasztás már nehezebb ügy.

Nem szeretném túl bő lére ereszteni, hadd varrjam el: a dolgunk a valóság megismerése. Nem az egészé, hanem jól felmért fontosságok mentén a hasznos tudás megszerzése arról, ami tényleg van. Tehát nem úszható meg a matematikai igényességű gondolkodás begyakorlása, és a régi, téves vagy nem létező levezetéseken alapuló "ismeretek" felszámolása. Ezután lehet kezdeni a valódi vizsgálódást. Sajnos nincs királyi út :)