Mit tegyek, ha folyton a múltat akarom minden áron újra élni?

19 éves vagyok és mintha egy fiatalkori kapuzárási pánikban szenvednék. Vaskörömmel akarom visszakapni a múltat. A kapcsolatom régi újdonságérzetét, azt a varázst, ami akkor rabul ejtett. Mára már elmúlt. Vissza akarom kapni azokat a középiskolás élményeket, amik meg sem történtek... ha vissza gondolok egy elszalasztott múlt, egy elszalasztott lehetőségek tárháza az egész... Egy illúziót hajhászok gondolatban és nap mint nap letörtnek érzem magam emiatt. Voltak persze szép emlékek, amiket megéltem, de minduntalan visszatérnek azok is és kísértenek. Ami pedig meg sem történt az is egy pokol. Pokol azt kívánni és mindenáron akarni, sírni érte, hogy más múltam legyen. Mert tisztában vagyok azzal, hogy már sosem lesznek olyan lehetőségeim, mint régen. Elmúlt. Elmúlt a kapcsolatom szépsége is, ami az újdonságban gyökeredzett. és gyászolok.. Folyton csak gyászolom. Gyászolom mindazt, ami megtörtént, ami kicsit is varázslatos volt, amikor azt éreztem boldog vagyok, és gyászolom azt ami sosem történt meg.

Mégis, hogyan lehet egy ilyen csapdából kimászni? Olyan mélyen érint lelkileg, olyan megbántottan érzem magam, olyan szintű gyász fog el, amit alig lehet szavakba írni. Ahogy bevillannak a múltból vagy egy elképzelt múltból részlet töredékek, sírógörcs jön rám és fájdalom lep el. Érzett már valaki hasonlót? Mit lehet ezzel kezdeni? Mert tudom, hogy sokáig ez nem mehet így. Egy ideje már így élek.

Segítségeteket előre is köszönöm!