Dadogás? Ez zavar valakit?

Egy értelmes egyén nem fog kinevetni, csúfolni, kitagadni egy ilyen dolog miatt. Ha megteszi akkor egy neveletlen p*cs, és soha többet nem állnék szóba vele. Nekem is van egy ismerősöm aki dadog egy picit. Gyorsan beszél alapból, régebben nagyon hadart, de már már tudja kontrollálni magát. Ha hirtelen akar valamit mondani egy picit dadog, de engem nem zavar. Baráti körünkben alig vette észre valaki, nekem is csak ő mondta el, hogy egy picit beszédhibás, aztán néha odafigyeltem és fél füllel meg is hallottam.

Igazából ez az egyéntől függ. Régebben én is dadogtam, a bátyám is dadogott sokáig. A lényeg, hogy te hogyan dolgozod fel, van akinek ez miatt nincs önbizalma, más jól viseli, tehát az egyéni reakciódtól függ. Ne fogd fel cinknek és akkor nem lesz az stb.

Szia. Én is dadogok, régebben szégyeltem, alig beszéltem. Befejeztem a gimit és menni akartam tovább tanulni, mentem is mert jó tanuló voltam, gimiben már olyan matematikai példákat oldottam meg ami az akkori matek tanáromon is kifogott, egyszer kellet valamit megmutatni/elmagyarázni és megértettem. Fizikával ugyan ez volt a helyzet, csak azt mégjobban szerettem mint a matekot. Alkalmazott matematikát végeztem és gépészmérnöki szakot, most villamosmérnökire járok. Ha azt a tudást kitudnám fejezni ami a fejemben van, áh, bele se merek gondolni. Szóval a beszédhibának van egy olyan pozítivuma hogy aki dadog vagy erős beszédhibával küzd az egy lángelme (nem minden esetben), csupán nem tudja kifejezni és inkább elbújik a világ elől, a tudását pedig magában tarja.