Kérdések nyugtalanitanak amire senki nem tud válaszolni, változni fog ez? 17/F

Szerintem nem a mi életünkben érkeznek meg a válaszok, ha egyáltalán. Szerintem mind a jelenlegi tudományos megismerési módszer, mind a vallások igencsak szűk területre korlátozták magukat, sekély mederben haladnak. Érdemes inkább filozófiával foglalkozni, abban tágabbnak tűnik a mozgástér.

Egyébként szerintem sokkal érdekesebb ilyennel foglalkozni, mint az élet apró-cseprő dolgaival, csak próbáld meg kevésbé depresszíven megélni! :)

Valóban a filozófia területén találsz a kérdéseidre visszhangot és utakat, irányokat - amiből a válaszaidat neked kell létrehoznod. Amiért "rossz érzés tud ez lenni" azért van, mert elhatalmasodott rajtad a "kicsiség" tudata. De ne feledd, az univerzum a Te tudatodban jelenik meg, ha felnézel a végtelen csillagos égre, a te tapasztalatod, Te vagy az ALANY - a tapasztalatod belefér a tudatodba, a Te tudatod a nagyobb! Nagyon fiatal vagy, ha kérdéseid vannak - már a válaszokat is részben megkapod, és nincs okod csüggedésre, szépen haladni fogsz az utadon.

Jó, ha egy-egy kis részt -néhány sort egyszerre, nem sokat- elolvasol a nagy filozófusoktól. Úgy olvasd, mintha Te írnád, gondolnád (tehát először befogadóan, nem ellenkezve, kritikusan) És meg is próbálhatnád olvasás után a saját szavaiddal leírni. Nem könnyű, de nagyon hasznos egy szellemi úton. Ajánlom Hegelt, tőle a A természetfilozófia c. művét talán először. Meg fogsz lepődni, milyen szép, ragyogó, mint egy gyémánt.

> Az én világomba az életnek semmi értelme nincs, egy univerzumba egy galaxisba egy kis naprendszerbe egy kis bolygon élünk, és ez az élet is véletlen született meg!

Az élet értelmét valamiért gyakran azonosítjuk az élet céljával, az előre eltervezett, valamilyen cél szempontjából hasznos céljával. A kettő nem feltétlenül azonos.

Például az iskolának, a munkának van határozott, előre eltervezett célja, praktikus következménye, amire, amiért kell. Sőt a cél kettős, hiszen a munkáltató valami produktumot kap, te meg pénzt. A legtöbb ember mégsem szereti a munkáját. A tengerparti nyaralásnak nincs ilyen jellegű célja. Nincs elérendő cél, pont ezért nem lehet hol tartani benne, illetve nem lehet késésben, stb… De valamiért pont ezért szeretjük, pedig a te nézőpontodból nézve nincs célja, tehát nincs értelme.

Az életnek az a célja, amit te célnak tűzöl ki, ami téged visz végig úgy az életen, ahogy neked kielégítő. Ha az életednek valami elrendelt célja lenne, az tőled függetlenül meghatározott cél lenne, ami nagyon nyomasztóan is hathatna. Akkor csak egy rabszolga lennél, akinek az élet csak egy kívülről kapott feladat. Valójában a te életed célját te tudod meghatározni, ettől lesz igazán a tied, ettől lesz kielégítő, ettől fog boldoggá tenni. Persze a boldogság nem cél – célként kitűzve nagyon fals és boldogtalan életbe vinne –, de szükségszerű vele járója az életnek.

Hogy hiszel-e Istenben, vagy sem, az nem elhatározás kérdése, nem rajtad múlik. Az viszont igen, hogy hogy viszonyulsz az élet különböző dolgaihoz. Pl. a munkát is lehet úgy csinálni, hogy muszájból, meg lehet úgy is, hogy átlátod, átérzed, hogy az miért hasznos, ekkor örülhetsz minden befejezett munkafeladatnak, sikerélményt adhat minden jól elvégzett munka. Biztos van jó néhány dolog az életben, amit nem pénzért, nem valamiféle – nem feltétlenül anyagi jellegű – haszonért csinálsz, hanem önmagáért, mert érdekel, mert kíváncsi vagy, mert tetszik, és mikor ezt csinálod, akkor eltűnik a nyugtalanság, a kérdésed, néha még talán kicsit saját magad is. Na ezt kell keresni, és ebben kell megtalálnod a célodat.

Én nagyon úgy látom, hogy alapvetően az teszi ténylegesen boldoggá, vagy derűssé az embert, ami vagy magát teszi jobbá – okosabbá, bölcsebbé –, vagy a világot. Tehát valahol a klasszikus erényekben való fejlődés a kulcsa annak, hogy az ember úgy érezze, jól él, jó élnie. Az élet értelme – szerintem – alapvetően az, hogy ha már itt vagy és élsz, akkor törekedj arra, hogy emberhez méltó módon élj, úgy, hogy méltó legyél az ember névre.