Ti nem irigylitek azokat a tiniket, akiknek gazdagok a szüleik?

De igen.

Én normálisabb családban nőttem fel, de apám alkesz, emiatt elvesztette a munkahelyét ahol évtizedek óta volt, azóta csak vegetál ő is, hol dolgozik, hol nem, szóval mi sem dúskáltunk a pénzben.

16 évesen és 1 naposan már kezdtem is dolgozni, alig vártam, hogy betöltsem a 16ot.

Mellette leérettségiztem 18 évesen, és egyetemre mentem munka mellett, hát nem egyszerű összeegyeztetni a vizsgákat, a szakdolgozatot, stb. mindent 12-14 óra alja melóval, ami jól fizet, de megerőltető. De megoldottam, most vagyok végzős. Van egy párom, akivel együtt élek, mindenünk megvan, de azért nem vagyunk milliomosak.

Nekem is fáj az néha, mikor látom, hogy mások meg tizenévesen mindent megkapnak, nekem meg kimaradt egy időszak, évek, amikor csak tanulni kellett volna meg barátokkal lenni stb. Nekem ez is mind munkával telt. Én is nyugtatót szedek amúgy és járok pszichiáterhez, mert súlyos depresszióm van, valszeg az elmúlt 7 év feszített tempója miatt.

De, sokszor megfordul az en fejemben is, hogy jo nekik, stb. de mindenkinek meg van a sajat nyomora.

Ne azzal foglalkozz, hogy masoknak mennyi penze van, hanem,hogy te elj ugy ahogy szeretnel. Mar az nagy lepes, hogy nem az otthoni minimalbert keresed! Vannak tavolabbi terveid? Szerintem tanulj valamit! En is kulfoldon elek, jol keresek de felreteszem, hatha jon meg nehez idoszak, szal en sem szorhatom. Es nekem pl az a tervem, hogy szakmaval minel jobb pozicioban helyezkedjek majd el.

Visszaterve a gazdag lanyokra, nekik ugyan mindent megvesznek a szuleik de mi megdolgozunk a penzert es a sikerekert ami szerintem sokkal jobb, buszkebb ra az ember ha a sajat munkajabol vett lakasban el, mint a szulei altal vasarolt keroban.

Miert csak nyugtatokkal dolgozhatsz?

Anno igenis irigykedtem. Én jártam az unokatesóim ódivatú, levetett cuccaiban, az osztálytársaim meg napi szinten vásárolgattak a plázás boltokban, sőt olyan is volt, akinek vmi 10e+ Ft-os szoknyát vettek (ez volt olyan 10-12 évvel ezelőtt, szóval az inflációt is nyugodtan bele lehet számolni), aztán 2 hét múlva kitalálta, hogy már unja, és kidobta!!!!, és simán megtehette...

Most már, felnőve, látom, hogy nekik is megvan a maguk keresztje, és milyen eredménye van az elkényeztetésnek. Hogy pl.

-volt olyan, aki annyira belekerült az éjszakai életbe, hogy 16-17 évesen még topon volt talán, aztán meg olyan kiélt feje lett, hogy kinéz vagy 40-nek 25 évesen

-hogy rá kell jönniük, hogyha dicsekednek meg nagyzolnak, akkor barátaik csak addig vannak, amíg anyu pénzeli, és ha vmi baj éri, akkor már elhussannak mellőle az "öribarik", és hogy beszélnek róla a háta mögött (főleg annál a csajnál, aki annyira bekerült a szülei pénze révén a bulibizniszbe, hogy kb. a neten keringett az, hogy kivel, hol, mikor kavart meg hogy bulizott backstage-ben aligruciban a hazánkba látogató feka rapperekkel... aztán rá kellett döbbennie, hogy ezek igenis beszédtémák lesznek, aztán félreérthető dolgokból félreértések születnek... és akkor még hápogott, hogy fúj, milyen csúnyák az emberek, hát ő csak bulikázik, ő nem r....c ám)

-hogy a pasiknak a többsége ezeknek az elkényeztetett cicáknak csak arra kellett

-hogy hogy estek pofára, mikor már nem ment annyira a családi üzlet, és már nem volt a seggük alá téve minden

-hogy mennyire felszínesek az emberi kapcsolataik

-hogy ha próbálkoznak is, nem tudják megbecsülni a pénz értékét - csomó olyat látok, hogy megszokta a luxust, aztán nem fér a fejébe az, hogy nem tudja megvenni azt a felsőt, órát, mobilt, ami még apu pénzéhez képest olcsó volt, a himi-humi munkájához képest viszont drága

Igen, pedig már nem vagyok tini.

Nekünk sosem volt sok pénzünk, nem tudtam csinos ruhákat venni, szép cipőket, csúnya, pattanásos bőröm volt, de nem telt kozmetikusra. Viszont volt illetve van egy apukám, akit imádok, de a kapcsolatunk egy nulla, és egy anyukám, aki imád elnyomni. Szóval még azt sem mondhatom, hogy a boldog család kárpótolt. Mert nem.

Nem irigylem őket. Nem volt sok pénzünk, de sokkal értelmesebb és izgalmasabb elfoglaltságokat találtunk, mint a vásárlás.

Tanulni meg bármikor lehet, én is munka mellett tanultam tovább, anyagi okok miatt.