Ilyen esetekben mi a helyes? Ti mit szoktatok mondani?

Lefejelem a falat.

Amúgy meg, felvilágosítom mi a helyes, mit kéne tenni, ha tovább pampog akkor les*arom. Végül is, én segítettem neki, elmondtam, és feleltem rá szóval... :)

szerintem azzal nincs semmi baj, ha elmondod, hogy neked is volt/van ilyen gondod, ettől kevésbé érzi magát egyedül vele, nem azt érzi, hogy kilóg a normális emberek közül. csak utána ne kezdd el mesélni a saját történeted, hanem hagyd, hogy folytassa, vagy kérdezz bele, hogy folytatni tudja, amit elkezdett és érezze, hogy te figyelsz rá és meghallgatod.

az ilyen problémáknál a legfontosabb, hogy elmondhassa az ember, kibeszélje magából és érezze, hogy valaki meghallgatja, törődik vele. sokan (velem is előfordul) elkezdenek okoskodni, hogy mit hogyan kellene megoldani, elhalmoznak kéretlen tanácsokkal és kioktatnak, hogy mi mindent csinálsz rosszul.

persze ők csak segíteni akarnak. kívülről eleve jobban látszanak a problémák és a nyilvánvaló megoldások is, de lehet, hogy aki panaszkodik magától is megtalálja őket, csak általában (legalábbis első körben) nem megoldást várnak, nem azt akarják, hogy megoldd a problémáját, csak el akarja panaszolni és arra vágyik, hogy valaki meghallgassa, odafigyeljen rá és együtt érezzen. ha kérdezi a véleményed, hogy mit csináljon, akkor adj tanácsot, de amíg nem kérik a véleményed, addig jobb, ha csak figyelsz és megértő vagy. ha nem csak kukán ülsz, hanem bólogatsz, néha egyetértesz, vele együtt felháborodsz, időnként visszamondasz az elhangzottakból valamit, vagy belekérdezel a történetbe, rákérdezel dolgokra, azzal megerősíted, hogy figyelsz, interaktívabb a beszélgetés és jobban esik a másiknak.

aztán, ha kipanaszkodta magát, főleg ha ő is rákérdez, akkor nyugodtan elmondhatod, hogy neked is volt ilyen gondod, elmondhatod, hogy neked mi oldotta meg, adhatsz tanácsot, ha úgy érzed, de inkább csak azután, hogy már kipanaszkodta magát, ő kérdez vissza, vagy ő kéri, hogy mondj te véleményt, akármit...