Miért pirulok el állandóan?

26 éves vagyok, és én is ok nélkül pirulok. Egyáltalán nem köthető férfiakhoz, mert bármikor, bármilyen korosztályú ember előtt megtörténik, vagy épp állat előtt. Telefonáláskor, gondolkodáskor, tanuláskor, olvasáskor is, amikor nincs más rajtam kívül a szobában.

Kellemetlen, mert az ellenkező neműek azt hiszik, h ez azt jelenti, h szerelmes vagyok beléjük. Egy doktornő előtt előjött, és kérdezte, h ingadozik-e a vérnyomásom. De nem volt vele baj. Egyébként egyszerű köszönésnél előjön, boltban a pénztárnál, fizetéskor, vagy megkérdezik, h gyűjtöm-e a pontokat, vagy felteszek egy kérdést, h pl. a szalvétát hol találom, nem bírom megvárni a választ, mert érzem, h jön elő. Elfordulok gyakran, kimegyek valamiért, asztalnál lebukok a karomra ha jön, mert nem bírom ha látják. Próbálom visszafogni, néha sikerül, de olyankor ájulásközeli állapotba kerülök, és nem is értem, h mit mondanak. És akk is előjön, ha egyáltalán nem is hozzám beszélnek. Pl. a suliban 2 évvel ezelőtt már kevesebb volt a nem pirulós percem, majd 5 mp-enként elpirultam. Munkahelyen is ez volt. És mindig szóba hozták. Ismerősök előtt a legrosszabb. Idegenek előtt kevésbé visel meg, ha nem kell találkoznom velük máskor, nem szégyellem magam annyira. Rakás számra szedtem rá béta-blokkoló, vérnyomáscsökkentő gyógyszert, h múljon el, de nem olyan jellegű a problémám, nem segített, és abbahagytam. Ha gyakran előjön, egyre nehezebben múlik el, majd átveszi a dominanciát. Azt tapasztaltam, h dohányos körökben gyakrabban előjön, valamint ha kimerült, szomorú vagyok.

A LifeNetwork-ön van egy műsor. Ha ciki, ha nem, beteg vagy. És volt egy nő, aki ilyen problémával ment el. Azt mondták neki, h szociális fóbia, amin kognitív viselkedésterápiával lehet segíteni.