Miért vagyok ennyire balf. Asz?

Nem tudom magamat szebb szóval jellemezni. Egyszerűen béna vagyok az élethez. A mindennapi dolgokhoz. Mindenen izgulok, egy egyszerű bolti vásárlásnál is bénázok. Pl a táskámban kutatom a pénztárcám, valami tuti beleakad. Ha aprót keresek, biztosan nem az kerül a kezembe, amit ki akarok venni a tárcámból. Hétköznapi beszélgetéseknél halk vagyok, hadarok, azt szeretném, ha talán láthatatlan lennék, rettegek mások szemébe nézni, kellemetlenül érzem magam, pedig nem hazudok, vagy ilyesmi, szóval nem azért nem merek szemkontaktust teremteni. Egyszerű hétköznapi ügyeknél leblokkolok, mert úgy érzem, hogy hülyének néznek, látják rajtam, hogy mennyire balfa.sz vagyok. Mindig attól félek, hogy hülyeséget mondok, egyszerűen süt rólam az önbizalomhiány. Ha valakivel mégis beszélgetek, utána még órákig eszembe jut, hogy ezt nem így kellett volna mondanom, hülyeségeket beszéltem biztosan. Mindenkit többnek látok magamnál, úgy érzem, jogom sincs megszólítani valakit, úgyis elküld a p.csába, segítséget nem mernék kérni mondjuk utcán, vagy boltban. Nem akarok felvágni, vagy ilyesmi, tényleg, de pl meg lenne az alapvető műveltségem a jó kommunikációhoz, mégis azt látom, hogy azok az ismerőseim, akik nem annyira tanultak, vagy nincs olyan jó szókincsük, ennek ellenére mégis fennhangon segítséget mernek kérni boltban, nagy kabáttal bemennek hivatalokba segélyért, és simán elbeszélgetnek bárkivel a buszmegállóban. Remélem, értitek, mire gondolok. A kérdés, hogy volt-e már valaki hasonló helyzetbe, és hogy lehet-e ezen javítani, illetve ha igen, akkor hogyan kezdjek neki? Mert próbáltam magam kényszeríteni, kapcsolatokat teremteni, de mindig csak lejáratom magam.