Ti voltatok úgy hogy ürességet éreztek?

Ki mit párosít az ürességhez.

Van, amikor Amikor belemerülök valamilyen tevékenységbe, és csak az létezik számomra, úgy érzem, minden klappol (flow). Ehhez hasonló az, amit az üresség szóval ki tudok fejezni, az érzés ugyanaz, csupán nincs tevékenység sem.

Nem az érzelmeknek kell irányítani az életünket.

Persze törekedni kell, hogy minél jobb legyen, ha már élünk....

Melyik jobb ön szerint? Ha mindenki mindenki farkasa, mindenki csak magának él és néha eszközként használ másokat, vagy ha mindenki a másiknak él?

Szerintem az a legjobb, ha mindenki arra törekszik, hogy mindenkinek a legjobb legyen és mindenki a legkevesebb rosszat kapja.

Az ürességgel nem kell foglalkozni. Ha zavar, meg kell keresni az okát és megoldani. De átadni magad neki, mi értelme vagy haszna?