Gyűlölöm magamat, semmi önbizalmam. Mit tegyek?

Gyűlölök mindent magamon. A fejem, a bőröm, az alkatom, a belsőm mindent.

A környezetemben mindenki sorra éri el az eredményeket, mindenkit versenyekre küldenek, ott dobogós lesz, nekem még eszem sincs egy nyavalyás versenyhez sem.

Gyűlölöm a lakóhelyem.

Mindenki tök jól el van, sikeres, én meg...tükörbe sem merek nézni, szó szerint.

Rosszul vagyok attól amit látok benne.

Gyűlölöm, hogy szemüveges vagyok, de kontaktlencsém nem lehet, gyűlölöm a bőröm, mert allergiás vagyok 3 éves koromtól, utálom saját magamat.

Infó szakon tanulok, de azt hiszem lassan rá kell döbbennem, hogy hiába érdekel és akarnám csinálni nincs hozzá érzékem.

Igaz barátaim annyira nincsenek, inkább haverjaim vannak akikkel eljárunk bulizni, mert az legalább elfelejteti velem hogy egy csődtömeg vagyok és nagyjából fel tudok velük szabadulni.

Nincs önbizalmam, nem látom semmiben szinte a jót, főleg saját magamban nem, bennem nincs jó, szerintem egy szerencsétlen nyomorult vagyok.

Szokták mondani, hogy ne beszéljek hülyeségeket okos és szép vagyok, de mások az ellentétét állítják, azt, hogy ronda, csődtömeg és inkább ezt hiszem el.

Hiányzik a siker az életemből, és attól félek, hogy ez így is marad, ha kijárom a sulit is, nem fogok munkahelyen sem elérni semmit, sőt sehol sem, pedig nagy terveim vannak.

Eddig hobbim volt a vers, novella és regényvázlat/regény részlet írás is, de már ahhoz sincs kedvem, úgy érzem, hogy hiába szeretem csinálni nincs értelme.

Mit kezdjek magammal, hogy legyen egy kis önbizalmam és legalább tükörbe merjek nézni?

Aki azt írná, hogy menjek pszichológushoz inkább ne írjon semmit.

Köszönöm!

Csak értelmes válaszokat kérek!

/L