Miért vagyok ennyire negatív és miért nem vagyok képes elengedni a múltat?

Az előttem szóló jól mondja. Egyik hogy munkát mindenképp keress, ez fontos ténysző, mert egyrészt nem otthon dekkolsz és agyalsz (mumkahelyen is fogsz, de a kollégák el tudják feledtetni), a másik, mint azt az előttem lévő is mondta, kiszolgáltatott vagy (nekem sincs jelenleg munkahelyem és kétségbe is voltam sokáig esve, de elvileg hétfőn sikerül egy hely). Én is full negatív vagyok (voltam?!), de most elmesélek egy sztorit ami a napokban volt pont.

Vettem kb másfél hónapja gördeszkát, nem trükközni csak a városban (nem ahol most élek, ahova vettem jó lett volna, de haza kellett költöznöm a vírus miatt) közlekedni. Nem éreztem azt, hogy meg tudok tanulni menni vele, ezért vettem egy longboardot mellé hogy azzal tuti lesz. Na igen ám tényleg király cucc, csak ahol én élek ott városi közlekedés nem lesz.. a járda minőségtelen, bicikliút nincs, autóúton pedig mint gyalogos mehetnék forgalommal szemben, de rendőr szólhat érte plusz nagyon veszélyes.. teljes letargiában voltam hogy basszus csomó pénzt kidobtam az ablakon. Aztán meglett a megoldás mert kicsit átgondoltam az egészet, a longboardot el tudtam adni, a másikkal pedig kimentem egy helyre, ahol senki sem zavar és én sem zavarok senkit, rájöttem hogy a céltalan gurulgatás ki tud kapcsolni. Amíg kint vagyok és száguldozok kedvemre, semmi másra nem gondolok, és jobb a kedvem tőle nem bánom már hogy megvettem mert tudom mire használni.

Vagyis a tanulság, körül kell nézni és ha van valami rossz, negatív, igyekezni kell más szemszögből nézni vagy alakítani a dolgokon úgy, hogy azok előnyödre váljanak. Plusz találni egy elfoglaltságot ami felvillanyoz kicsit, akár sport, vagy csak egy séta bármi ami ki tud kapcsolni. :) 26/F