Miért vagyok ilyen? Normális ez?

Ha meg sem próbálod, akkor mit akarsz? Tudom milyen érzés, és figyelj, nekem is nehezen megy pár dolog. Félek. De tegyél félre mindent. Minden rossz, világgyűlölő gondolatot,és kezdj el úgymond csajozni. Egyszer úgyis megtalálod az igazit. Ha meg nem, legalább volt pár kalandod. De megfogod. Lehet, hogy 60 évesen, leeht, hogy 41, vagy 21, de megfogod. Az a baj, hogy nem tapasztaltad ki ezeket. Csalódni egy lány miatt, verekedni, leinni magad a "sárga földig". A helyedben egy pszichológushoz fordulnék, mert ő érti a dolgát, tudja, hogy mi lehet a bajod, és legalább megpróbál segíteni. Mert ő ezért pszichológus. Minden problémára ki van fejlesztve valaki. Ha eltörik a kezed, vagy tüdőgyulladásod van, ilyesmi, akkor orvos. Ha pedig lelki problémád van, pszichológus.

Szerintem próbáld meg az élet jó oldalát megtapasztalni. Tűzz ki magadnak egy célt, és hajts érte. Élvezd, hogy ott van a családod, van pénzed, van hobbid, szemed, lábad... Mert tudod, van akinek rosszabb. Ott vannak a vakok, a tolószékesek. De ők mégis mosolyognak, próbálnak boldogok lenni. De nekik mégis nehezebb. Te már teljesen boldog lehetnél, csak egy csaj kéne. Ott van egy csomó. A lényeg, hogy élvezd az életed, próbálj ki mindent, amit csak akarsz, és semmit, de semmit ne bánj meg. Egyik batárnőm is lelki traumákban szenved. Elváltak a szülei, vagdossa magát, depressziós, és mindig azt mondja, hogy semmi értelme az életének, hogy nincs miért élnie. Sokan vannak így. Mondom, csak élj. Tapasztalj meg mindent a saját bőrödön, és tényleg ne bánj meg semmit. Ennyi az egész.