Mit csináljak az életemmel?

17 éves vagyok. Sok probléma gyötör.

Nem érzem magam önmagamnak. Más akarok lenni, más humorral, más modorral. De nem tudom hogyan lehetne kivitelezni. Gusztustalannak tartom az emberiséget. Elfajzott dolgokat "embereket" látok nap mint nap. És csak utálni tudom magam azért hogy utálom az emberi fajt.persze ezt nem mondom ki mielőtt elvesztek mindenkit.

Nincs egy igaz barátom sem. Persze vannak jobb rosszabb haverok. De egy igaz barátom sincs akire számíthatok.

A másik problémám.

Mindíg kapom. Inputon a sok mocskot. Például. Szüleimmel sokat veszekszek sajnos. Nemhagynak fejlődni. Csak a rosszat veszik észre bennem és amit csinálok. Azt hiszik mindenben nekik van igazuk pedig nem.nem lehetek dühös vagy ideges mert egyből ordítanak. Bármit csinálnék egyedül, például az élet kipróbálása, nem hadják. Mindíg mindent átt kell gondolni 8 miliószor mielőtt megvennél valamit. Nem hadják hogy saját hibáimbol tanuljak. Vagy ha elakarok menni bulizni és megmondom hogy 1 órára itthon vagyok, de 1 napmulva megmondom hogy fél 2 re mert csak úgy jön busz, már felvannak háborodva és égetnek mások előtt. Van egy ismerősöm. Fiatalabb nálam egy évvel. A szülei rendesek nem szigoruak, de nem is semmibevevősek. Átlagosan élnek. A srácnak nagyon sol élettapasztalata van már mert hadják élni. És engem ez zavar hogy én miért nemnlehetek olyan mint ő. Tudom hogy kis dolgok ezek, de sok kis dolog nagyot tud ütni. Úgyérzem nem vagyok szabad. Barátnőt pont ezért nem akarok mert mást úgy is szabadon fognak. És csak a kínlódás lenne hogy mikor tudjunk találkozni mert apámék nem engednek el csak úgy spontán.

Nem tudom mit tegyek ezek ügyében. Nyáron is angolozok hogy érettségire felkészüljek, rengeteget tanulok szakmát ami melkesleg a suli legnehezebb szaka. De ők csak a rosszat látják.persze vannak más jóval durvább dolgok de azt nem osztanám meg. De ezen senki nem sértődik meg. Olyan szivesen beolvasnék nekik vagy elmennék itthonról egy búcsú levéllel és lesz ami lesz.

Tudom hogy ők etetnek stb sablon duma....

2 év múlva amint lesz munkám ( ezzel a végzettséggel könnyü lesz) elköltözök albérletbe. Egyedül leszek végre. Függetlenül teljesen egyedül senkihez sem alkalmaszkodva azt csinálhatok amit akarok amikor alarom. De addig nem tudom hogy bírjam ki.

Valaki jár ebben a cipőben? A rossz vagy kicsinyes fogalmazásért elnézést de borzasztó fáradt vagyok de kikellett már adni. Válaszokat előre is köszi.