Miért nevetek minden hülyeségen?

Régen is vidám kisgyerek voltam(bár melyik gyerek nem vidám?), aztán ahogy nőttem és volt egy rosszabb időszakom, ami 1-2 évig tartott és ahol inkább voltam szomorkás vagy épp idegbeteg, mint boldog.

Mostanában (2-3 hónapja) pedig rendbejött az életem, olyan barátaim vannak akikre számíthatok, a családommal jól kijövök, jók a jegyeim, és vagy egy fiúm akit nagyon szeretek.

És ahogy ez az időszak elkezdődött olyan, mintha visszafele fejlődnék:D Néha kisgyereknek érzem magam, a nap nagy részében boldog vagyok és mindenkit ölelgetek/ölelgetnék, és minden hülyeségen nevetek.Ha nézzük a showder klubot, ott is minden sz*r poénon röhögök, de már azon is ha itthon a macska csinál valami hülyeséget, vagy valaki vicces arcot vág,nem csak vicceken, hanem olyan szituációkon amit mások fapofával néznek. A múltkor hazajöttem egy jó nap után,és azon kezdtem el röhögni, hogy egy ügyetlen mozdulattal úgy sikerült rákönyökölnöm a kanálra, hogy átrepült a konyhán. A szüleim meg "ennek meg mi baja van?" nézéssel figyeltek és szerintem próbálták kideríteni hogy épelméjű vagyok-e még:D Néha tiszta őrültnek érzem emiatt magam, nem normális hogy egy ember ilyen sokáig ilyen boldog legyen.

Lehet hogy csak a fáradtság jön ki rajtam?(a munka miatt nem sokat aludtam a nyáron).Vagy a szerelem tett ilyen idiótává?

Mit csináljak hogy ne nézzenek az emberek hülyének emiatt? Veletek is előfordult már ilyesmi?

17/l