Egy szűz lány és egy szűz fiú el-e vehetik egymástól a szűzességet?

> egy szűz lány 1. alkalomkor vérzik

Változó, hogy mennyire. Illetve részben függ attól is, hogy mennyire vagy óvatos.

> …sikít…

Hát akkor valaki nagyon érzéketlen volt, és ajtóstul rontott a házba. Én férfiként – fiúként anno – kétszer estem át ilyen eseten, és egyik lány sem sikított. Persze megvolt a felkészülés rá, nem derült égből villámcsapásként jött. Ez olyan, hogy egy új autónál, amíg bejáratós, ott sem nyomod nekifutásból tövig a gázpedált. Utólag visszaemlékezve mindkét lány azt mondta, hogy persze nem volt fájdalommentes a dolog, de sokkal rosszabbra számítottak, illetve azt a kis fájdalmat kompenzálta az egész intim, meghitt hangulata, helyzete.

> de kevés fiúnak van gyomra hozzá,

Ha belegondolunk, akkor sok olyan jó dolog van, amibe jobban belegondolva gusztustalanná válik. Maga a szexuális együttlét eleve lehet ilyen, mindenféle testnedvek keverednek, ami fúj. De akár az evés, ha úgy próbálunk ránézni, hogy mesterségesen megrohasztott döglött állatokat teszel a szádba. De nem így gondolunk rá. Oké, ha valaki úgy alapból irtózik a vértől, akkor neki lehet, hogy valóban visszataszító a dolog, de a legtöbbször nem ez az érzés szokott megszületni az emberben, hanem inkább az, hogy a másik valami egyszeri és megismételhetetlen, az életben fontos intim dolgot osztott meg veled, aminek örülsz, hogy te lehettél ennek tanúja, és te lehettél hozzá a partner. Persze ehhez az kell, hogy az egész olyan partnerrel történjen, akivel kölcsönösen szeretitek egymást, és a szex nem puszta sporttá degradálódik. Ez utóbbi sem feltétlenül rossz, annak is van élvezeti értéke természetesen, de kicsit olyan, mint a cukor nélkül megsütött torta. Van benne fehérje, zsír, tápanyagok, vitaminok, jól lehet vele lakni, életben tart, csak pont az hiányzik belőle, amitől igazán szeretjük: az íz.

Most ez így lehet, hogy egy férfitól túl fennkölten, magasztosan, már-már érzelgősen hangzik, amiről néhány férfi azt gondolja, hogy nem férfias. De az. Egy férfi nem attól igazi férfi, hogy erős, szenvtelen, kíméletlen, érvényesíti tűzzel, vassal az akaratát. Attól férfi a férfi, hogy pontosan tudja mikor kell ilyennek lennie, és akkor valóban ilyen. Erős a harctéren, kíméletlen az ellenséggel, nem sír, ha megsebesül, nem tántorítja el semmi a győzelemtől, akár az élete árán is, de folytatja a harcot. Az igazi férfi viszont kifelé ilyen. Befelé viszont lágy. Meglátja a szépséget, kedves is tud lenni, verset ír, mély érzései vannak. Erről szólnak a lovagi erények is, vagy érdemes megnézni az Utolsó szamuráj című filmet, ahol a rettenthetetlen harcos békeidőben gyönyörködik a cseresznyevirág hullásában és verset ír róla. Sajnos vannak, akik a férfi kifelé nézve pozitív tulajdonságokat befelé is akarja mutatni, a partner felé, ha hívhatjuk ezt még partnernek. Ez hiba.