Furcsa szerintetek az hogy hiányoznak az általános és középiskolás éveim annak ellenére, hogy tele voltak rossz dolgokkal?

Sose tudtam közösségekbe beilleszkedni, mindig én voltam a kirekesztett senki, bár általános iskolában ez leginkább csak az utolsó 1-2 évben mutatkozott meg. Középiskolában rosszabb volt a dolog, végig kiközösítve éreztem magam, de a dolgok csak a végére durvultak el. Viszont mindezek ellenére megvolt számomra a hangulata annak az időszaknak. Legalább megvolt a napi rutinom, volt mit csinálni, most viszont az egész életem egy rakás sz*r és csak az öngyilkosságon gondolkozok naponta. Utál mindenki körülöttem, utálatot váltok ki minden emberből. Jövőképem nincs semmi, nincsenek céljaim. Egy semmirevaló okj képzésre járok, csak azért mert nincs jobb ötletem. Régebben legalább ezt nem éreztem még, hogy semmi értelme az életemnek és sokkal egyszerűbb volt minden. Nem éreztem ilyen szinten feleslegesnek magam és az életemet.

Furcsa, hogy a kellemetlen dolgok, a megaláztatások ellenére is vissza vágyok az iskolás éveimbe, és időnként erős nosztalgikus érzések fognak el abból az időszakból?