Szerintetek mi a baj velem? (ha egyáltalán ez baj)

Megpróbálom összefoglalni. Szerintem eléggé érdekes személyiség vagyok. Sokat csalódtam már az emberekben, voltak olyan barátaim, akik hátba támadtak. Rájöttem arra, hogy nincs is szükségem az emberek társaságára, mivel folyamatosan csalódom. Az emberek manapság a külsőségekkel foglalkoznak, mások véleménye fontosabb, mint a sajátjuk. Illetve nem csalódom, hanem nyitott könyv előttem mindenki. Ezt úgy értem, hogyha beszélgetek valakivel, akkor a mondanivalójában azonnal a hátsó szándékot látom, rosszindulatúságot látok, és többnyire ezen megérzéseim be is igazolódnak. A másik gondom az az, hogy nem szeretek új kapcsolatokat kialakítani, mert attól félek, hogy túlságosan kiismernek, ezáltal gyengébbnek tűnhetek mások szemében. Tudom, ez nem normális, de ez van. Akkor érzem magam biztonságban, ha minél kevesebben tudnak rólam dolgokat, kevesebben ismernek. De ezektől függetlenül szeretném fenntartani a kapcsolataimat, de sajnos ez az érzés erősebb. Tudom ez ellentmondás, de épp ez a lényeg. Olyan, mintha két énem lenne. Nem értem, tanácstalan vagyok. Mit ajánlotok? Van még valaki, aki ilyen cipőben jár? Köszömöm előre is..