Nem értem magam, a viselkedésem. Mi ez?

Igen, ez kényszerbetegség, illetve kényszercselekvés. Hogy betegség-e az attól függ, hogy a dolog mennyire nehezíti meg az életed, mennyit ront az életminőségeden. Szinte mindenkinek van valamiféle kényszere. Van, akiben ez nem tudatosul. Van, aki tud róla, de nem zavarja különösebben. (Én például mindig szükségét érzem, hogy megnézzem, van-e valami a postaládában, ha elmegyek mellette. Akkor is, ha előtt egy órával már megnéztem. De nem 100%-os kényszer, éjjel egykor nem szoktam megnézni. Viszont nem lehetetleníti el az életem.) Van, akinek meg megkeseríti az életét.

Az agy egy testrészt, egy szerv, aminek ugyanúgy vannak hibái, hibás működése, mint bármelyik más testrésznek. Az embernek nincs mit szégyellni azon, ha rövidlátó, nincs mit szégyellni azon, ha folyik az orra. Ugyanígy nincs mit szégyellni azon, ha a viselkedésében van valamiféle zavar. Ettől még megvannak a képességeid, intelligenciád, műveltséged, nem leszel bolond, legalábbis nem jobban, mint az, akinek tériszonya van, vagy aki „betegesen” fél a repüléstől.

Első körben a háziorvosoddal érdemes konzultálni. Ő átirányít majd megfelelő szakemberhez. De rögtön kereshetsz egy pszichológust is. És nem kell szégyenkezned, őneki pont az a munkája, hogy ilyen problémák esetén segítsen, és hidd el, lát ő ennél jóval meredekebb dolgokat is.

A kényszerbetegség kezelhető. De érdemes nem halogatni a dolgot, mert egy kényszercselekvés kialakulása sokszor további kényszerességek kialakulásához vezet, és minél több, minél erősebb kényszer alakul ki, annál rosszabb lesz megbirkózni vele.

én pl. szeretek kezet mosni zsíros dolgok után, pl. sajttól vagy sonkától zsíros kézzel nem nyúlok tárgyakhoz, hacsak nem zsírosak az is (lehetőleg ugyanttól, kivétel pl. a kés, amivel sonkát, pradicsomot is vágok rövid időn belül).

szeretem, ha minden tiszta, ha nincs az hogy meg fogsz valamit és attól mocskolódik be a kezed.

és szerintem ez normális. ki nem állhatom ha ragyog a zsyrtól a billentyűzet, vagy csúszik a kézbena "tiszta" serpenyő-

és ez szerintem nem kényszer, hanem alapelvárás- volt pék ismerősöm, aki elszív 5 cigit aztán nikotintól sárga ujjal és portól szürke kézzel áll neki kenyeret gyúrni.

na ő biztos hogy nem "kényszeres", de hogy attól a pékségtől nem vettem kenyeret azóta, az biztos. sőt, szinte elvárnám hogy mindenki, aki élelmiszerrel vagy orvosi jellegű dolgokkal foglalkozik, legalább annyira "kényszeres" (illetve normális) kézmosó legyen, mint én. sőt, ilyen helyeken nemhogy nem kényszeres, hanem alapelvárás az ilyen precizitás.

kifinomultabb, érzékenyebb vagy a szagokra, talán azért, mert nem cigizel. lehet hogy hatalmas sikereid lennének a szakácsok vagy parfümkeverők világában. ne hidd azt, hogy rossz dolog, ha az átlagos dolgokat különlegesen kezeled.