Mit tegyek ha néhány ember úgy utál, hogy közben nem is ismer?

Ábel?

Vagy Erzsi? O.O

Engedd el a fölösleges reményt, hogy megszeretnek.

Semmi értelme. Nyugodtan utáljanak, ne utáld viszont őket.

Ha valaki hülyén érez irántad, azok az ő érzelmeik, nem a tiéd. Te foglalkozz a saját érzéseiddel és a valóban fontos dolgokkal.

A pszichológiánk egy nagyon fontos evolúciós öröksége a beleérzőkészség. Az empátia mások iránt. Amikor valaki nevet, mi is nevetünk, amikor ők szomorúak, mi is néha megkönnyezzük, ilyen jópár állatfaj. Amikor mérgesekké válunk azért, mert mások utálnak, vagy gonoszkodnak, ugyanúgy empátiát érzünk az illető iránt, és beleérezzük magunkat az ő érzéseibe. Pontosan ezért viselkednek úgy irántad. Azáltal, hogy megosszák az érzéseiket veled, és Te befogadod ezeket az érzéseket, és Te is utálsz, ők úgy érzik, hogy megkönnyebbülnek, ahogy a közös gyász, vagy a közösen megélt boldogság is jobb érzés, mint egyedül megélni őket.

Ez a fajta érzelem megosztás az utálók részéről azonban önző, ezért a találó energiavámpír kifejezés.

Nem szükséges magadévá tenni az Ő negatív érzéseiket, akkor se, ha épp feléd irányulnak. Ezek nem a Te érzéseid, ez az Ő érzéseik, ne aggódj miattuk.

És amúgy se kell, hogy mindenki szeresse az embert, nem gond, ha utálnak, utáljanak csak nyugodtan. De ha például valaki rád akaszkodik, és szívja a véredet, akkor b@552@l oda neki nyugodtan, nehogy a többi is a fejedre nőjön. Azért nem fizet meg senki, hogy elviseld mások hülyeségeit, Te másért vagy ott, nem értük, meg őket pátyolgatni. Nem kell, hogy mindenki a barátod legyen.

Peace!