Szerintetek miért van ez így, miért nem tudom kinőni? Vagy mindig ilyen leszek? Esetleg csak ennyire éretlen lennék?

19 éves lány vagyok és nagyon rajongom a művészetekért. Többek között érdekel a versírás, imádok olvasni prózát és költeményeket egyaránt, festészet után érdeklődöm és zenebolond vagyok. Ha nem otthon alszom, akkor általában képtelen vagyok úgy elaludni, hogy nem megy a fülemben a zene. Több stílust is hozzám valónak érzek, de leginkább az ilyen elvont stílusok érdekelnek. Nagyon kicsi korom óta rajongók a grunge, punk zenéért, azóta alternatív, indie rockot is hallgatok, transtechnot, trip hop-ot meg időnként raggaet. Ennek hatására nagyon sok előadót ismerek, szeretek. És határozottan vonzónak tartom az énekeseket, zenészeket. Gyakran előfordul, hogy rákattanok egy bandára, énekesre. Minden részlet érdekel róluk, vágyakozom utánuk, meg hasonló. Persze, tudom, hogy nem szerelem, hiszen a szerelemhez ismernem kell az adott személyt, de jól esik nézni, hallgatni, nem tudok elszakadni, aztán váltok egy másik hírességre, ritkán színészre is, nem csak énekesre. Hónaponta kb más híresség úgymond a rögeszmém.

Ritkán vonzódom úgy igazán a körülöttem levő fiúkhoz, de ha igen, akkor hozzájuk nagyon. Nem a külsőre szoktam menni. Két jelentősebb ember volt az életemben, aki nagy hatással volt rám, illetve még mindig nagy hatással vannak rám. Az egyik azért, mert komoly, intelligens és nyugodt volt mindig. Olyan biztonságot sugárzó magabiztos intelligencia. A másik meg, mert hozzám hasonlóan imádja a művészetet, zenét, zsonglőrködik, benne van minden szórakoztatóban, humoros és tetszik, hogy színesen öltözködik, néha fura ruhákba, nem törődve, hogy mit gondolnak róla, mert én is imádom az olyan stílusú ruhákat, de nekem nem mindig van bátorságom hordani. És ők ketten is ugyanannyira rögeszméim mint a sztárok, csak nem mulandó. Az első fiú már lassan négy éve, a második egy.

Ugyanakkor nekem nem ugyanazok a fiú típusok tetszenek, mint általában a lányoknak. Mindenki azt mondja a hosszú, színes haj nem túl férfias. De én vonzónak találom. Nem tudom miért. És szeretem a babaarcú fiúkat, akik nem szakállasak. Szeretem a göndör hajat. Szeretem, ha valaki gyerekesen tud szórakozni.

Még soha nem voltam együtt senkivel csak ilyen bulis kalandokban volt részem. Szűz vagyok, de nem reklámozom. Elég nagyok az elvárásaim úgy érzem, nem feltétlenül külsőben, az inkább csak a belső megnyilvánulása. Mert nem a külsőbe szeretek bele, de például kilométerekről kiszúrom a külső jelekből, hogy valakinek milyen az érdeklődési köre, valamiért ráérzek erre és arra is, hogy kb milyen zenét hallgat. Szóval nagyok az elvárásaim azzal szemben, hogy olyan fiút szeretnék, aki okos és kedves, törődik az embertársaival, lelkiismeretes és jószívű, szeret szórakozni humorizálni, szereti a zenét, a filmeket, a sorozatokat, művészeteket, szereti jól érezni magát vagy csak ülni és nevetni. Vagyis, aki egy kicsit olyan, amilyen én szeretnék lenni. Az elvárásaim amúgy nem túl reálisak, mivel én nem vagyok szép, és úgy vettem észre, hogy még a fentebb tulajdonságokkal rendelkező fiúk is inkább azokat a lányokat részesítik előnyben, és mivel jó a kisugárzásuk a lányok is szívesen válasszák őket. Szóval lennebb akarok adni, de képtelen vagyok. Az idealizált sztárok valahogy nem engedik. Ebből ki lehet gyógyulni?