Miért érzem ilyen üresnek magam?

Üdv! Kicsit több, mint egy éve vagyok egyetemista. Sajnos egyre inkább azzal a ténnyel kell szembenéznem, hogy megváltoztam, de a rossz irányba. Régen rengeteg iskolai versenyen, ill. szakkörökön vettem részt, és önkéntesprogramokban segédkeztem. Sportoltam is, színötös tanuló voltam, volt rengeteg célom. Mindig is szerettem volna az embereken segíteni valahogy.

Most azonban már, hogy felnőtt vagyok, így felnyílik a szemem, hogy egyedül túl kevés vagyok, akár egy projekt megszervezéséhez is, így már minden motivációm és erőm szétforgácsolódott. Nem hajtom magam annyira mint régen, se versenyeken, se önkéntesprogramokban nem veszek részt, de még csak sportolni is nagyon ritkán járok (egyre kevesebbet). A tanulmányaim jelentősen romlottak, már nem érdekel az, amit csinálok, és bármi mást is csinálnék, nem érdekelne. Ne értsetek, szeretem a szakmám, de semmi kihívást, semmi esélyt nem érzek benne, ami megváltoztatná az életem, vagy én tudnék megváltoztatni valamit a segítségével.

Egész egyszerűen üresnek érzem magam és semmi nem köt le. Számítógépes játékokkal ölöm az időmet, holott régen nyelveket is szerettem tanulni. De a játékok sem kötnek le igazán, mert 1-2 óra után váltok, letöltök valami mást, de az sem adja meg azt, amit keresek. A barátokkal és a bulikkal is ugyanígy állok. Nem sok barátom van, bulizni sose hívnak, én meg belefáradtam, hogy mindig én ugráljak nekik.

Néha elgondolom, hogy az ausztrál sivatagi utakat szelem egy cabrioval, attól megnyugszom, de az üresség ugyanúgy megmarad. Nem tudom mit keresek és mi kellene nekem, már sok dolgot kipróbáltam, de semmi.

Mi lehet a bajom? Mit tehetnék ez ellen?

Előre is köszi a segítséget!