Miért ilyen könnyű kizökkenteni?

Igen alacsony az önbecsülésem, de minden egyes nap nagyon igyekszem elfogadni magam és minden tulajdonságom. Egészen jól megvagyok már barátkozva a legtöbb dologgal, próbálok mindig arra koncentrálni, hogy mit találok jónak, és azt hittem sikerült elérnem arra a pontra, mikor úgy állok magamhoz, hogy minden jó. Azt hittem rendben van az, hogy milyen zenét hallgatok, mit találok viccesnek, mitől érzem magam jól és mitől nem, mi tesz boldoggá és mit szeretek igazán, és hát nyilván számomra ez az egész, mármint amilyen vagyok annyira normálisnak tűnt. Nagyon sok ember támadott olyan nevetségesen jelentéktelen dolgok miatt is, hogy abszolút leromboltak és sok idő kellett megtanulnom azokra hallgatni, akik nem megbántani akarnak. De most rájöttem, hogy megint (vagy talán még mindig) az van, hogy ha valaki mond rám valami rosszat akármi miatt, akkor azonnal kizökkenek ebből és elszomorodom, kétségeim támadnak és megint utálni kezdem magam. És még csak nem is arról van szó, hogy nagyon megbántanak nagy dolgokkal, elég nekem annyit mondani, hogy "béna pulcsit hordasz" és már össze is dőlt az a valami, amit sokáig erősnek és stabilnak éreztem. Ezek szerint mégsincs önbizalmam? Ezt hogy tudnám orvosolni? Őszintén szólva nem tudom ez miért van, ha nagy dolgokkal támadnak, mondjuk azt mondják, hogy rossz ember vagyok, akkor egyből ellenkezem, megvédem magam és nem hiszem el (nyilván nem elfogultan, ha okkal mondják, akkor igazat is adok), és nehéz megbántani és letörni ilyenekkel, de a kis dolgok egyszerűen automatikusan bántanak. Szóval mi működik bennem rosszul?