Túlzásnak érzitek, ha 15 éves fiú létemre elsírtam magam A remény rabjai című film végén?

Sokan azt gondolják, hogy az érzelmek kimutatása nem férfias. Pedig ez így ebben a formában nem igaz. Férfias és emberi az, ha az ember bizonyos érzelmeket képes kordában tartani, felülemelkedni rajtuk, míg más, nemesebb érzelmeket meg képes elmélyíteni magában. Ennek hiányában nem férfias leszel az érzelmeid kordában tartásával, hanem szociopata.

Ilyen szempontból tudom ajánlani Az utolsó szamuráj című filmet, az jól rávilágít, hogy egy rettenthetetlen harcosnak le kell győznie a félelmét, bátornak kell lennie. De ugyanakkor bölcsnek is, amihez hozzátartozik, hogy képes mélyen megérinteni akár egy tökéletes virág ideája, képe is.

A férfi – amúgy a nő is – mindig is kettős természetű. A törzsi ösztöneinkből fakadóan természetes, hogy kifelé erősnek, keménynek kell mutatkozni, mikor a törzset kell védeni, de befelé meg gyengédnek, finomnak kell lenni, mikor a családon belül működsz. Nem véletlen, hogy az erős fizikum, vagy a határozottság mellett ugyanolyan vonzó a másik nem szemében a kedvesség, az empátia vagy a humor is.

Amúgy minél inkább idősödik – és férfiasodik – az férfiember, annál inkább képes elérzékenyülni is.

Bizony én is sírtam a végén.. 20-on évesen is :)

F