Hogyan dolgozzuk fel a halált?

Ha nyitott vagy a dolog buddhista oldalára, olvasd el Szögyal Rinpócse: Tibeti könyv életről és halálról című művét.

De hogy magamtól is írjak valamit, azt tanácsolnám, próbáld elengedni őket. Az emlékeket őrizd, de a fájdalmat ne. Nem ismerem a vallási és nevelési tényezőket esetedben, de nem szabad félni a haláltól, az élet része. A ragaszkodáson nehéz túltenni magunkat, de ha az sikerül, akkor szeretettel fogsz gondolni azokra, akik már nincsenek veled. Ez a legtöbb és a legjobb amit tehetsz.

Nincs halál, csak átalakulás van, amit az emberek félreértelmeznek. Amikor megszűnik e földi életünk akkor kezdődik egy új élet valahol máshol, de folyamatosan létezünk, akár itt, akár a csillagok között, mert a lélek sosem pusztul el

Az már emberi szemmel nem látható, mikor valaki eltávozik ebből a világból, csak a földön heverő testet látjuk és megborzongunk, félünk, ahelyett, hogy arra gondolnánk, hogy aki meghalt talán még örül is, hogy végre nyugalomba kerül, örök életet kap és egy sokkal jobb világból szemlélhet minket

Az is lehetséges, hogy sok ember által fel sem fogható ésszel, hogy valólyában nem csak arról szól az életünk, hogy megszületünk és meghalunk, ennél a létezésünk sokkal komplexebb. Úgy ahogy öregedés sincsen, csak állapotváltozás, fizikai tünetekkel kisérve

Gondolj arra, hogy bárki is halt meg az életedben, valószinűleg szeretted és akkor meg jó ember volt. A jó embereket pedig magához hivja a mennyei béke és akárkiről is legyen szó, biztos lehetsz abban, hogy ő most egy sokkal jobb világon van és onnan figyel téged. Te sem szeretnéd, ha miattad a szeretteid szomorkodnának, sirnának és képtelenek lennének továbblépni.

Egyrészt ők sem tudnak visszajönni és jelezni neked, hogy miattuk nem érdemes aggódnod és búslakodnod, mert ők boldogok, s épp ezért neked kell tisztában lenned ezzel a dologgal, el kell fogadnod és örülnöd kell értük. Ez bizarr ötletnek tűnik, de a legjobb dolog amit tehetsz. Örülj, mert az élet verseny, az emberi lélek törékeny, a test fáradékony, és amikor eltávozunk innen akkor elértünk ennek a versenynek a végére és kivétel nélkül minden ember örül ennek. Az persze, aki még mindig a versenyben maradt az sajnálja, hogy mások már a végére értek ( olykor talán túl hamar ), de ha igazán szeretsz valakit akkor át kell élned, amit ő érezhet most és az az érzés a boldogság, a megnyugvás, a nyugalom

És ha már ilyen átérzésit játszunk akkor képzeld el, hogy te vagy az, aki eltávozott. És megpillantod a Földön azokat akik a legtöbbet jelentik számodra. Mit szeretnél látni ? Úgy élj mostantól, ahogy te elvárod, hogy a gyerekeid, a barátod, a szüleid vagy bárki más éljen, miután te már nem vagy velük

Mert az elhunyt szeretteink nem vesznek a semmibe, mindig figyelnek minket és a legtöbb ember annyira hajlamos ezt elfelejteni

Van egy osztálytársam akinek meghalt az édesanyja és azóta bagózik, iszik, mulat, védelem nélkül szexel, stb. és egyszer megfogom tőle kérdezni, hogy : szerinte az édesanyja büszke rá odefentről ? . . .

Sikeres Életet kivánok Neked !

a halál is olyan mint a születés..fájdalmas,de lehet,hogy megéri!Én is javaslom a buddhista tanításokat,attól talán megnyugszol,mert bizonyítani még nem sok mindent lehet..Vagy olvasd el ezt:

Bruce Goldberg-Előző életek,jövendő életek. Ott még bizonyítékokat is találnak a lélekvándorlásra!Én ebben hiszek!És feldolgoztam a halált..Sőtt,lehet,hogy az élethez képest,amiket lelkileg/fizikailag elszenvedsz ez csak egy szúnyogcsípés! :)

Helló!

Először is a ragaszkodástól kell megválj, ugyanis a ragaszkodás az önzésből ered, ami pedig nem lehet igazi szeretet, mert az önzetlen. Ezért is él meg nagyon sok ember sok mindent rosszul, ezért nem tudják kezelni a helyzeteket, mert tévedésből önzőek, nem is tudnak róla, és azt hiszik, mint te is, hogy a vágyakozás és ragaszkodás azok jó dolgok, közben azok okozzák a szenvedéseket, gyűlölködéseket globálisan.

Kicsit erős lesz lehet, de egy filmből idéznék, és remélem megérted a mondanivalóját.

"Próbálj meg önként megválni mindattól, amit félnél elveszíteni." - Yoda mester

S akkor megérted azt is, hogy a halál az élet rendje, megérted azt is, hogy te nem rendelkezhetsz senki felett, hogy semmi értelme bárkit is félteni, bárkit is sajnálni.

Ha pedig valóban meg akarod érteni azt, hogyan kell állnod a helyzetekhez, hogy könnyebb legyen, akkor ajánlanék egy könyvet, ami részletesen leírja az "Élet igazságát"(azért raktam idézőjelbe, mert nem mindenki hiszi el), s benne ezt is, amiről a kérdésed szól.

Paul Brunton : Az Önvaló bölcsessége.

üdv

25/F

#7

Tenálad, ha valakit nem szorítunk izomból, úgy hogy majd megfullad, akkor az azt jelenti, hogy ellökjük magunktól?

Ha nem sajnálsz valakit, attól még együtt érezni tudsz. Olyanról pedig szó nem esett, hogy akár nekem, akár másnak örülni kéne valaki halálának, tanulj meg nem a két végletben gondolkodni mert...

...tudod van arany közép út is, de tudom, hogy nehéz azt észrevenni...:)

üdv

a hajdani 25/F, aki már 28/F