Neked mit jelent a szabadság?

A szabadság az, ha nem kell azt tenned, amit nem akarsz.

Igen, én szabad vagyok

Egyrészt érdemes megkülönböztetni, hogy minek a szabadságáról van szó. Egészen más a tettek szabadsága, és egészen más az akarat szabadsága. Ez utóbbi független attól, hogy milyen lehetőségeid, milyen korlátaid vannak, kizárólag rajtad múlik. Szabad akarata egy rabszolgának is lehet, akkor is, ha ezen akaratával ellentétes tettekre van éppen kötelezve.

Elnézést, ha túlságosan anyagi, és kevésbé szellemi példákat hozok majd fel, de ezen keresztül talán jobban érthetővé válik a saját szemléletem.

A világnak vannak törvényei. Főleg itt a logika törvényei számítanak. Pl. nem lehet két ember is a világ leggazdagabb embere, hiszen a logika szerint ilyenből csak egy lehet. Oké, aki a világ leggazdagabb embere akar lenni, az a legtöbbször nem az akar lenni, csak kellően gazdag. Vagy ha mindenki nyernek ugyanazon a héten a lottón, akkor a nyeremény nem lenne túl sok…

Nyilván az emberek többsége nem szeret dolgozni. Ha valamit más is megcsinálhat, akkor inkább csinálja más. Evolúciósan belénk van kódolva, hogy törekedjünk spórolni az energiánkkal, hacsak abból nem húzunk valami nagyobb hasznot. Viszont az ember – megint csak evolúciósan belénk kódolt indíttatásból – szereti a kényelmet. Mindenki szeretne nagyképernyős tévét, vagy szeretné a hasát süttetni a tengerparton, miközben a nyugágyához hozzák a koktélt. Nyilván ha mindkét akarás megvalósulna, az ellentmondást szülne, hiszen ki fogja legyártani azt a tévét, amit te birtokolni szeretnél? Ki fogja kihozni neked a koktélt, ha mindenki ugyanúgy a tengerparton süttetné a hasát?

(Ilyen szempontból a „nem kell azt tenned, amit nem akarsz” definíció sem feltétlenül helyes.)

Totális szabadság a tettekben, lehetőségekben nincs. Csak a lehetőségekhez mérten igazságos lehetőségek halmaza az, ami van, amit bizony sokan élnek meg úgy, mint a szabadság korlátozását. De kérdés, hogy baj-e ez. Nem csak helyzetünket lehet az igényeinkhez igazítani, hanem az igényeinket a lehetőségeinkhez is. Ha valaki ismervén a jelenlegi fizetését nem vágyik nagyképernyős tévére, az bizonyos értelmezésben lehet, hogy a szabadság hiánya. De számít ez, ha közben az ember elégedett, kiegyensúlyozott, a megfelelő kompromisszumokat zúgolódás nélkül és belátásból hozza meg? Ez az „elég” kimondása az, ami igazán kiegyensúlyozottá teszi az embert, amitől nem fog görcsölni, nem fog zúgolódni, és ez az „elég” kimondása az, amit sok ember nem tud megtenni, és a szenvedés oka nem is annyira a tényleges hiányból, hanem a vágyakhoz mért hiányból fakad, márpedig a vágyak racionalizálhatóak, kontrollálhatóak.

Ha nem akarsz olyat, amit nem lehet, de mindig megtalálod a lehetőséget arra, hogy megtedd azt, amit viszont meg lehet, akkor elégedett leszel. Lehet, hogy a tettek szabadságát nézve nem leszel szabad, de nem leszel elégedetlen, boldogtalan ettől.

~ ~ ~

> Én akkor érezném szabadnak magam ha nem kellene dolgozni járnom.

Igen, ez gyakori vélemény. A munka tűnhet kényszernek, rabigának. Én úgy vagyok vele, hogy ha belegondolok, mennyi munka lenne azoknak a dolgoknak az előállítása, amit a fizetésemből meg tudok venni, akkor mindjárt jóval rózsásabb a kép. Mondjuk csak egy elektromos kávéfőzőt akarnék egymagam összerakni. Ehhez nekem kellene megterveznem az egészet. Az ehhez szükséges fémet nekem kellene kibányásznom, feldolgoznom. Az ehhez szükséges műanyaghoz nekem kellene kőolajat találnom, finomítanom, abból műanyagot gyártanom. Az elkészítéshez szükséges eszközöket, szerszámokat is nekem kellene előállítani, csak egy jó, kényelmes kalapácsnyél kifaragására – amit egy boltban akár 150 Ft-ért meg tudnék venni – rámenne fél napom. Még ha az első tervem működne is, akkor is rengeteg munka lenne. Több hónapnyi kemény munkával tudnék előállítani önmagam egy – valószínű elég silány – kávéfőzőt.

Mikor dolgozom, akkor az ahhoz szükséges pénzre cserélem a fizikai erőmet vagy a szellemi képességemet, amiért ezt a kávéfőzőt 0 munkával megkapom egy boltban. Ha nem konkrétan, de áttételesen a munkámmal ezt a kávéfőzőt gyártom – gyártatom – le magamnak. Innen nézve az, hogy dolgoznom kell, az nevetségesen alacsony ár azért, amit kapok érte. Mert egy minimálbérrel – nettó 91 770 Ft/hóval – számolva is kb. 3-5 napnyi munkával kapok annyi pénzt, amivel egy jobb minőségű kávéfőzőt meg tudok venni. Innen nézve az, hogy dolgoznom „kell”, az mindjárt nem rabigának, hanem egy nekem előnyös, nevetségesen előnyös üzletnek tűnik.

~ ~ ~

Szabad vagyok? Bizonyos értelemben nem. Olyan értelemben igen, hogy nem akarok olyat, ami nem lehetséges, nem akarok előbb valamit, mintsem az lehetővé válna. Lehet, hogy rácsok között vagyok, de rács-e az igazán, amin nem is akarsz átmenni? Vagy ha át is akarsz menni, és már reszelgeted is a rácsot, de közben tudod, hogy nem itt és most van lehetőséged átlépni a rácson, emiatt képes vagy élvezni a rácson belüli élet örömeit, a rácsból való kitöréshez meg nem érzelmileg, hanem kizárólag racionálisan viszonyulsz?