Ha 22 évesen már kilátástalannak látom az életem, mit kéne tegyek?

Mostanában jövök rá, hogy mennyire elszúrtam az életem, és úgy érzem beleestem egy mély gödörbe, amiből már nem tudok ki mászni.

Nincs érettségim, és szakmám sincs, ergo semmilyen képesítéssel nem rendelkezem. Anyukám alkoholista, nem szeretek otthon lenni, mert balhézik (bár úgy érzem jogosan, nincs munkám jelenleg.) Párom az egyedüli ember, akire számíthatok, de néha úgy érzem ő rá sem. Nem akarok tovább a terhére lenni sem.. Szülei kekeckednek velem, és már teljesen ki vagyok, hogy mindenhol szemétkednek velem, pedig annyi a vétkem,hogy nincs munkám 3 hónapja.

Beadtam az önéletrajzomat nagyon sok helyre, el is mentem 1-2 interjúra ahonnan visszahívtak, de a szállodai takarításokat nem bírtam, nagyon nehéz volt, sírva mentem haza, hogy lehetek ennyire béna és szerencsétlen. Eladónak is voltam, de sajnos a számolás nem megy túl pontosan, hogy őszinte legyek, onnan is szomorúan távoztam, magamat okolva.

Egy szóval, úgy érzem mindenhol utálnak és megvetnek, akárhova megyek. A párom terhére sem akarok továbbra lenni. Ő is azt szeretné, hogy legyen munkám, és nagyon rosszul érzem magam, hogy ez a helyzet jelenleg. Nem vagyok okos, és talpraesett sem. Menjek ki inkább angliába testvéremhez? ott meg az a baj, hogy a kiskutyámat nem akarom itt hagyni. :(

22L