Nem találom a helyem a világban, néha (főleg mostanába) úgy érzem, hogy beleőrülök, és félórára-órára tényleg úgy gondolkozok, mintha elmentek volna otthonról. Mit tegyek? (lent részletesebben)

Kedves Kérdező!

Én is voltam 18 éves, nekem is volt hasonló problémám.

Mondták rólam is... nehéz eset, nem tud beilleszkedni, nem akarnak vele barátkozni, kiközösítik, stb...

Tudod hogyan "vészeltem" át? (Nem is igazán nevezném vészelésnek, inkább nevezném küzdésnek, küzdelemnek.)

Hogy vulgárisan fogalmazzak: Később már 'leszartam', hogy ki kivel haverkodik, ki kivel nem, ki mit gondol, ki mit nem...

Volt egy hobbym, amiben úgy tapasztaltam, hogy jó vagyok, annak kezdtem élni... aztán az lett a szakterületem is és nem bántam meg. Közben a körmömet rágtam, az orromat piszkáltam... idegesség levezetés volt, később derült ki (számomra).

Arra jöttem rá (jóval később), hogy ha NEM azzal foglalkoztam, ami bánt, ami NEM MEGY, ami csúfolásra ad okot... hanem azzal törődök, azt ápolom, azt fejlesztem magamban, AMI MEGY ... akkor abban egyre jobb lettem... és később sem hiányzott már a 'barátok' elismerése, dicsérete, jópofizása.

Miért?

Mert pont elegendő volt nekem azon apró kis sikerek elérése a hobbym által a szakmámban, ami tényleg érdekelt. Azt viszont nem igazán mutogattam senkinek, s nem is dicsekedtem vele.

Aztán még később rájöttem arra is, hogy bármit is csinálok, bármit is mondok, úgyis mindenki azt gondol, amit akar. Volt több olyan társam (~14...28 év között), akit én karoltam fel, aki nálam talált menedéket... pontosan úgy, mint ahogyan Te is írtad, hogy a válladon sírta ki magát X.Y...

Volt olyan többször is - emlékszem - hogy a legártatlanabb képpel állítottam a saját igazságomat a többiek előtt, s kinevettek, mert egyszerűen nem hitték el. Akkoriban ez nagyon elkeserített, magam alatt voltam, mert én tudtam, hogy nekem igazam van. És mégis... hülyének néztek.

Nos, ilyen és ehhez hasonló esetek vittek rá, hogy elkezdjem tanulmányozni (önszántamból) az emberi psziché működését, az ember gondolkodásának mikéntjét. Így tehát beleástam magam a pszichológiába, filozófiába, hogy

mit is mondanak a nálamnál 'okosabbak' és bölcsebbek. (Ma már számtalan irodalom fellelhető az interneten)

Azt is megtanultam, hogyan szűrjem ki az első 3-5 oldalból, hogy egy könyv most nekem való-e, vagy sem.

Rém egyszerű. Ha az első 2-3 oldal után nem találtam unalmasnak, akkor végig rágtam magam, mint egy irodalmi alkotáson. (és nem bántam meg) Ha unalmasnak tűnt, akkor félre tettem, vagy meg se szereztem. Azok általában 'tudományos' értekezések, tanulmányok voltak, s nagyon szűk körnek szóltak... tehát nem nekem.

Szóval azt mondom én, ne a társaid barátságát, "kegyeit" keresd... tedd az ellenkezőjét: Ne keresd! Egyszer majd Ők fogják keresni a Te társaságodat. De addigra már mindegy lesz Neked...

Változzál Te, s ne a társaidtól, környezetedtől várd el, hogy ők változzanak meg a Te javadra. Ha így teszel, akkor majd Te is rájössz, hogy semmit sem számít, hogy Ki mit gondol Rólad, avagy éppen önmagáról. Mert ezeknek általában a fele sem igaz.

Ne azon rágódj, hogy Ki miért nem barátkozik, ki milyen ostoba... (olyanok mindig is lesznek), s azon se rágódj, hogy mi lesz majd, ha ... (mi várható a jövőben)

Tedd aktívvá, mozgalmassá a jelened, a mindenkori jelen pillanataidat. Ha mindig csak a múlt emlékképei, vagy a negatívan festett jövő lehetséges kimenetelére gondolsz, akkor nem a jelenben élsz, hanem csak egy mindent átsöprő illúzióban. (Mert ami nem a jelenben történik, az nem a valóság, vagyis illúzió) Kihagyod az életed élni, a JELENBEN.

Fedezd fel önmagadban azon jó tulajdonságaidat, erényeidet, amik jó érzéssel töltenek el, s azt fejleszd, azt erősítsed magadban.

Én ma már tudom, hogy nincs olyan, hogy szép/csúnya, okos/buta, stb. Mindenkiben van olyan tulajdonság, amelyet ha ápol, akkor az lesz a domináns az életében. Ezt találd meg, s ezt neveld magadban.

Mindezeket csak javasolni tudom, NEM TANÁCS. (megtapasztaltam magam is)

Végül úgyis az lesz, mit Te döntesz. Mindig is ez van és Neked mindenképpen igazad lesz.

Bármi is történik körülötted, Veled, mindig lehetőséged volt, van és lesz választani egy döntéshelyzetben: Igen, vagy Nem. (Mérgelődök, vagy nem... Bosszús leszek, vagy nem... Elviselem, vagy nem... Jól érzem magam, vagy nem) Ez a Te szabadságod! Bármennyire is érzed gyakran úgy, hogy nem rajtad múlik.

Megsérteni, vagy megsértődni... Megkeseríteni, vagy keseregni... csak rajtad múlik. Amíg Te úgy érzed, hogy a Másik hozta ki belőled... Nos, addig nem vagy szabad, független ember. Mert Te függsz a Másiktól. Addig programozható, távvezérelhető... mintegy BÁBU vagy. (Youtube: KFT-Bábu vagy)

No, az ERŐ legyen Veled!