Néha megesik velem az, hogy abszolút nem vagyok megelégedve magammal. Csúnyának, kövérnek, butának, szerencsétlennek érzem magam aki mindenre alkalmatlan. Ez normális?

Nem vagy egyedül ezzel.

Sokszor érzem úgy ,hogy legszívesebben jobb lenne ha most azonnal megszűnnék mintha sose léteztem volna, vagy olyankor azt szeretném ha testet cserélhetnék.

Máskor viszont meg elfogadom magam úgy ahogy vagyok.

Önbizalom hiányom van.Már régóta ,ezt tudom!

Hogy mit csinálok olyankor?Próbálom magam lenyugtatni, hallgatok egy kis zenét, vagy lepihenek és a gondolataimat rendszerezem. Vagy elmegyek vásárolni magamnak!.

Igazából gondolkodtam pszichológuson is,hogy elkéne menni megbeszélni ezeket vele, hátha ő tényleg tudna segíteni, de rájöttem,hogy a probléma én magam vagyok. Magamtól kell rájönni a bennem rejlő "képességeimre". Eddig sajnos nem igazán jöttem rá:(

18.l

Én is frusztrált balfék vagyok, részben a környezet is az oka.

Talán a környzeted (párod stb.) biztathatna. Bár a legtöbb férfi önző és örül neki, ha a nőnek nincs önbizalma, jobban lehet rajta uralkodni.