Feleslegesnek érzem magam, vajon tényleg az vagyok?

Kb. egy éve kezdődött ez (bár előtte se volt sokkal jobb): mindenhol úgy érzem én vagyok az x. kerék aki nem kéne oda, ha valakivel beszélgetek egyfolytában azon jár az eszem, hogy biztosan lenne jobb dolga is mint velem beszélgetni és csak azért nem hagy ott mert nem bunkó. Az osztályban én vagyok a legrosszabb tanuló és látom a szüleimen is, hogy ez bántja őket. A testvéreimmel nem tudok beszélgetni mert nincs közös témánk, a szüleim sem érdeklődnek semmi iránt. 18 évig hallgattam azt, hogy mikor lesz már egy barátnőm, most végre sikerült összejönnöm egy nagyon aranyos lánnyal de felőle sem érdeklődnek, vagy ha feljön esetleg témának akkor is látni hogy csak azért beszélnek róla mert kell...(vagy hogy kritizálják: anyám elkezdte nekem hajthatatlanul mondani, hogy miért nem hord magassarkút amikor sokkal nőiesebb lenne benne, és hiába mondtam neki, hogy nem szereti nekem meg tetszik így is, nem érdekelte, csak mondta a magáét)

A másik a barátnőm oldala: a családjával úgy-ahogy elvagyok, anyóspajtás annyira nem szívlelt az elején de mióta rájött, hogy magas vagyok és meg tudok javítani egy csomó dolgot náluk azóta furcsamód mindig kérdezi, hogy megyek e hozzájuk aznap...

Barátnőmmel is olyan kétes érzéseim vannak: érzem csók közben meg öleléskor, hogy szeret, de a viselkedése annyira nem adja vissza és kicsit olyan mintha egy élő játék lennék akihez tud bújni. Nem mesél semmi bensőségeset a napjairól csak azokat amiket bárkinek elmondhatna, nem dob fel ötleteket, hogy miket csináljunk. Lassan 4 hónapja vagyunk együtt de még egyszer sem mondta, hogy menjünk el ide-oda vagy csak nézzünk meg valakinél egy retkes filmet. Nincsenek eleresztve anyagilag meg hát én vagyok a fiú is, de jól esett volna az is hogyha csak egyszer azt mondja hogy hé te nyomorék gyere együnk meg egy pizzát, vagy egész nap nálunk robotoltál és igyál meg egy sört vagy egy kólát.. Van, hogy egész nap nem eszek csak egy szendvicset, mert iskolában vagyok utána meg náluk segítek és sokszor még az sem jut eszébe egyiküknek sem , hogy lehet hogy jól esne neki egy szendvics.