Smena Symbol fényképezőgépbe milyen filmet kell venni?

Hát igen, csak úgy látszik, levegőbe beszéltem, mert már nem nagyon vannak. A Vaterát szoktam mutatóként használni, ahol az elmúlt évtizedben szépen (?) csökkent a választék. Most már csak négy van. Gyakorlatilag ezen az oldalon

[link]

...a film cameras táblázatból bármelyik jó. Kivéve egyet, amelyik teljesen manuális kamera, szóval hiába van az objektív AF-re felkészítve, de nem tudom most, hogy melyik az. :)

Amik a Vaterán vannak, azok ráadásul jó régiek is, 87-90 közöttiek. Azért sokkal előnyösebb egy későbbit beszerezni, ha ebbe az irányba mész. No és kérdés, hogy az egy vagy kétszámjegyűek megérik-e a több pénzt - mármint neked. Az EOS 300 volt idehaza kapható 99 után, azt már nem nagyon tudták tönkrenyúzni, mielőtt a digitálisra áttért a világ. Például.

#7 vagyok. Az szuper, hogy digitálisban van némi jártasságod és nem nulláról indulva akarsz filmre fotózni. Az azért fájni szokott.

Na akkor... az objektív kompatibilitás az egy csinos kis bónusz. Manuális fókusszal, de:

- a Nikonnak van egy csomó digitális kamerája, ami a saját régi (filmes vázra készült) optikájával részben vagy teljesen kompatibilis - konverter meg minden izé nélkül. VISZONT mással se, mert a bázis kis bázistávolság miatt más rendszerek régi objektívjei nem mennek fel rá. Ha mégis, akkor drága, speckó konverter kell hozzá.

- az Canon APS-C-s digitális gépjeire illetve egy csomó MILC gépre viszont röhögve felmennek régi objektívek (M42, Pentax K stb.) néhány ezer forintos és könnyen beszerezhető konverter segítségével. (A MILCeknél ilyenkor külön jól jön a nagy és viszonylag fejlett digitális kereső.)

Ajánlott szakirodalom: [link] és mankó: [link]

Ha most vennék filmes gépet és nem hozott anyagból dolgoznék, ezt is megfontolnám, bár nem elsődleges szempont lenne a választásnál.

------

"Nagyon amatőr vagyok még ebben a témában, a scan mit is jelent pontosan?"

Akkor induljunk el Ádámtól és Évától!

A film lehet:

- negatív vagy pozitív (az a diafilm)

- színes vagy fekete-fehér

- lehet különböző méretű: kisfilm, rollfilm/középformátum, síkfilm (nagyformátum). A Smena Symbolba kisfilm kell. A kisfilm egyéb gyakran használt elnevezései: 135-ös film, 35 mm-es film, leicaformátum. Egyébként a gép határozza meg, hogy milyen méretű film kell bele.

A kisfilmes gépek, maguk a kisfilmek a legelterjedtebbek, legkönnyebben beszerezhetőek és labort is hamarabb találsz hozzájuk, ebből a szempontból nagyon jó választás kezdőnek.

------

A filmek egy sokadik jellemzője az ISO/ASA, ami az érzékenységét jelöli. Ez megegyezik a digitálisból ismert ISO-val.

Színes film esetében nem szoktak változtatni ISO-n, mert elcsúsznak a színei.

Fekete-fehér film esetében minimálisan lehet ISO-n változtatni tekercsenként, ehhez kell módosítani a hívás idejét is (push/pull hívás), az ára pedig a kép szemcsézettsége.

Kezdőként javaslom, hogy névértéken (tehát ami rá van írva) fotózz, később ráérsz bonyolítani az életedet :)

-----

A leexponált filmet elő kell hív(at)ni. Vagy beadod egy laborba, ahol előhívják neked vagy megoldod otthon.

- A fekete-fehér hívás könnyen kivitelezhető otthon (bár van némi eszközigénye). Kisebb laborban vagy vállalják a hívását vagy nem.

- A színes hívás (C41-es eljárás) már több komponensű és nagyobb odafigyelést igényel és egyszerűbb beadni laborba, ahol gépi hívással megoldják neked.

- A diát piszok nehéz hívni, ezen kívül van még mozi film (cinestill és társai), ezt és a diát nem is szokták mindenhol vállalni (otthoni körülmények között meg csak elit öngyilkos kommandósok vállalkoznak).

Előhív(at)tad, ott a tekercs film a kezedben. Ahhoz, hogy értékelhető kép legyen róla a kezedben, vagy digitalizálni kell és kinyomtatni vagy hagyományosan lenagyítani fényérzékenyített papírra.

A digitalizálásra három opció van:

- vagy szkenneltetsz (laborok szoktak szkennelést is végezni)

- vagy szkennelsz te magad

- vagy macro objektív, T-re kifordított állvány és átvilágító asztal segítségével befotózod a negatívot te magad.

(Digitalizálni jó, mert úgy látod nagyban, mire vesztegetnéd a papírt és a festéket vagy hívót és a fixírt, meg tudod osztani, ki tudod értékeltetni interneten stb.)

Papírképed meg úgy lesz, hogy a digitális állományt nyomtatod/nyomtattatod ki vagy lenagyítod, lenagyíttatod magad a képet.

Hagyományos nagyítást csak egy maréknyi helyen végeznek az egész országban. A fekete-fehér nagyítás, amennyiben hajlandó vagy eszközt vásárolni hozzá (nagyító, nagyítókeret, színes fej / kontrasztszűrők, laborlámpa, hívótálcák, csipeszek stb.) akár otthon is megoldható. (Színest nem szoktak nagyítani otthoni körülmények között, mert bonyolult és az alapanyagok nehezen beszerezhetőek.)

Mivel kezdő vagy meg egyébként sem említetted, hogy ebben az irányba akarsz elmenni, így elsőre azt javaslom, hogy hívass, szkenneltess és nyomtass. Nagyobb költségekbe csak akkor verd magad, ha biztos vagy benne, hogy ennyire mélyen érdekel a filmes fotózás.

Amire oda kellene figyelni:

- mint mondtam, egy maréknyi labor van, ahol hagyományos nagyítást csinálnak. Emiatt a "papírkép" alatt szkennelt majd nyomtatott képet értik.

- Pesten tök jó laborok vannak (F8, Café Analog, lab4art stb.), de

- ha vidéki vagy, ismerni kell a helyi viszonyokat. Nálunk az egyetlen helyi labor, ami "szkennelést" is vállal, csúnyán összemancsolja a filmeket, illetve röhejesen pici szkennelt jpg-ket ad és arról nyomtat, találhatsz kettőt milyen minőségben. (Oda én csak teszt tekercseket viszek, aminek úgyis mindegy.)

Érdemes: Analóg-filmes facebook csoporthoz csatlakozni, tapasztaltabbtól tanulni esetleg workshopra menni.

+1: Mert nem mindenki van vele tisztában: a filmre készült képeket is retusálták, nem is kicsit! Ez ne tartson vissza a digitalizált képek szerkesztésétől :) [link]

Jókat írsz, de mégse.

Idézek az általad linkelt blogbú:

"Persze tisztában vagyok vele, hogy bizonyos helyzetekben a manuális fókusz nem lesz elég (sportesemények, gyorsan mozgó témák, rendezvények, stb.), ilyen körülmények között ezért ezek a lencsék nem is lehetnek versenytársai az ultrahangos és egyéb modern fókuszrendszereknek.

Igaz viszont, hogy a fentebb említett chipes konverterek segítségével a digitális vázak AF-rendszere - többé-kevésbé - képes visszajelezni, ha élesre állítottuk a témát (ezen módszer pontossága igen korlátozott, lásd fentebb). Ez kezdetben nagy segítség lehet, de végső soron a szemünkre fogunk hagyatkozni, mely sokkal pontosabb lesz, mint bármilyen automatikus fókuszrendszer."

Na, én ezt a szemesdit sem tudom ajánlani. :D 50 éve a tükörreflexesek alja rétegének (egyszerű mattüveg) birtokosai a lencsét tekergetve próbálták belőni a két egyforma életlenség közé középre az állást. Ez már csak azért sem volt egészen sikeres, mert előbbre meg hátrébb fókuszálva az életlenség másképp néz ki. Egy lépcsővel feljebb a gyártó felkínálta a mikroprizmát vagy mérőéket, egyes gépekben három módszer is volt, de ilyen digiben nincsen, az egyetlen mattüveggyártó is bezárt már (10 éve még lehetett egyes gépekben otthon cserélni a katz üvegeire). No persze, ha van idő, el lehet tökölni az élességállítással, ha nem menyasszonyfotó lesz, akkor nagymamafotó. :D És az is kétségtelen, hogy legalább egy fazon volt, aki Pentax digitális géppel régi manuális objektívekkel sportversenyt is fényképezett, bár ugratást, ott meg lehet előre az akadályra élességet állítani.

Az M42 és satöbbi objektívek dicsőítését illetőleg nekem van egy 135/2,8-asom, amelyet szívesen eladok, mert egyszerűen nem tud éles képet adni. :D Ez két potenciális vevő meg harmadikként én, aki tapasztalta.