A fotózás művészet? Alkotásnak számít a pillanatok megörökítése?

#10 tetszik a felvetésed, de szerzőjogi szempontból sem ennyire egyértelmű a dolog.

a szerzőjogi törvény úgy fogalmaz "A szerzői jogi védelem az alkotást a szerző szellemi tevékenységéből fakadó egyéni, eredeti jellege alapján illeti meg. A védelem nem függ mennyiségi, minőségi, esztétikai jellemzőktől vagy az alkotás színvonalára vonatkozó értékítélettől."

vagyis a jogvédelem nem attól függ, hogy egy képnek van-e művészi, szakmai vagy egyéb értéke, jó vagy rossz az alkotás. viszont nagyon is előír a törvény egy vizsgálandó szempontot: "egyéni, eredeti jelleg". ha esélyed sincs valamit máshogyan lefotózni, alkotóként nem tudsz hozzátenni a fotózás során, akkor "egyéni, eredeti jellegű" alkotást sem hozol létre, így a szerzői jogvédelem sem illeti meg a képedet.

például a festmény fotózás, másnéven reprográfia egy nagyon speciális szakmai esete a fotózásnak, ami különösen nehéz feladat tud lenni (főleg, ha üvegezett a festmény). de bármilyen komoly szaktudás és munka kell is hozzá, hogy jól tudj egy festmény reprót elkészíteni, szerzőjogi értelemben nem hozol létre "egyéni, eredeti jellegggel rendelkező" alkotást, így szerzői jogvédelmet sem élvezhet a képed, mert a reprodukciós fotózás definíció szerint arról szól, hogy tükröződések, árnyékok és egyéb optikai torzítások nélkül a lehető leghűbb módon képezd le az eredeti fesményt - tehát nem alkotsz újat és egyedit...

Ha létrehozol valamit, akkor alkotsz. Tehát a pillanat megörökítése is alkotásnak számít, ugyanúgy, mintha egy festményről készítesz reprodukciót.

A szerzői jog az alkotásra vonatkozik, függetlenül annak művészeti értékétől.

Emiatt a reprodukciós fotózás alkalmával is alkotsz valamit, létrehozol olyan dolgot, ami előtte nem létezett, és így a szerzői jog arra a fotóra is vonatkozik, amit egy már létező festményről készítettél.

A jogi csavar ott van, hogy eleve egy ilyen alkotást létrehozni csak a festmény tulajdonosának beleegyezésével lehet, viszont a fotó tulajdonjoga, és felhasználási joga a fotóst illeti meg. Az ettől való eltérést felhasználási szerződésben kell rögzíteni, ennek hiányában a fotós rendelkezik minden joggal az általa elkészített fotót illetően.

Az előző válaszolóval nem értek egyet. Idézem:

"viszont nagyon is előír a törvény egy vizsgálandó szempontot: "egyéni, eredeti jelleg". ha esélyed sincs valamit máshogyan lefotózni, alkotóként nem tudsz hozzátenni a fotózás során, akkor "egyéni, eredeti jellegű" alkotást sem hozol létre, így a szerzői jogvédelem sem illeti meg a képedet."

Az a probléma ezzel, hogy gyakorlatilag nincs olyan fotós, aki tökéletes reprodukciót tudna létrehozni, mert a rendelkezésére álló technika mindig akadályozni fogja ezt. Még két tökéletesen azonos felszereléssel rendelkező fotós sem fog tudni ugyanolyan fotót készíteni ugyanarról a műtárgyról, tehát a fotó egyéni, eredeti jellege mindig biztosított lesz. Ezt tapasztalatból ki merem jelenteni. Két fotó csak akkor lehet tökéletesen azonos, ha a technikai eszközöket el nem mozdítva, ugyanazokkal a beállításokkal készítik el a felvételt. Ilyenkor elképzelhető, hogy az egyik fotós a felszerelést állítja be, a másik fotós az exponálógombot nyomja meg, és így születik meg egy közös alkotás, amelynek a szerzői joga mindkét személyt megilletik.

Az, hogy a fotózás művészet-e, az már egy másik kérdés, de mindenképpen alkotás, amire a szerzői jog vonatkozik.

#12 köszönöm az értelmes és értékes felvetéseidet, öröm összeszedett gondolkodású emberekkel értekezni még akkor is, ha nem értünk egyet. értem a gondolatmeneted, de az eszmefuttatásod nem áll meg a bíróság előtt. olvass utána a szerzőjogi szakértő tesztület szakvéleményeinek és a bírósági ítéleteknek egyéni, eredeti jelleg témában.

abban teljesen igazad van, hogy a műalkotásról készült kép (bármilyen feldolgozás, átdolgozás) elkészítéséhez kell az eredeti mű alkotójának (jogtulajdonosának) engedélye (kivéve szabadban, nyilvános helyen, állandó jelleggel felállított képzőművészeti, építészeti és iparművészeti alkotások és műalkotások díszletként, háttérkénti felhasználása esetén).

viszont abban már egyáltalán nincs igazad, hogy egy fénykép törvényszerűen minden esetben egyedi, eredeti jelleggel bír és mint ilyen szerzői jog védett alkotás születik.

a legtöbb fotó esetében teljesen helytálló az érvelésed. általában minden fotó automatikusan élvez szerzői jogvédelmet. de egészen hosszú sor kivétel van, amikor az egyéni eredeti jelleg követelménye nem teljesül egy fotónál és emiatt a kép nem élvezhet szerzői jogvédelmet. ebben a sorban pedig a műfaj jellegéből adódóan a repro a legelső.

a két repro közti apró kivitelezési eltérések valóban minden esetben különbséget jelentenek két kép között, de egyrészt két hasonlóan jól kivitelezett reprónál ezeket a különbségeket észrevenni sem olyan könnyű, másészt pedig egyéni, eredeti jelleget nem adnak a képnek, ami miatt önálló alkotásként kellene, vagy lehetne rájuk tekinteni és ami miatt megilletné őket a szerzői jogvédelem.

ha olyan mértékű az eredeti mű és a repro közti eltérés, hogy az már egyéni eredeti jelleget és új művet eredményez (például tükröződik valaki/valami a képen, vagy látszik rajta, hogy nézik azt egy kiállításon, akkor meg már repróról nem beszélhetünk, csak egy fesményről készült fotóról.

hogy szemléletesebb legyen a kérdés: ha egy festményt, rajzot, vagy szöveggel teli oldalt teszel be a scannerbe és bescanneled, akkor nem alkotsz, hiába hozol létre egy fotót a scannerbe tett lapról, mert a képen levő tartalom semelyik részének a létrejöttéhez nem tettél hozzá semmit, csak technika működtetésével létrehoztál egy optikai másolatot az eredetiről.

viszont ha ugyanebbe a scannerbe faleveleket, gombokat, gyümölcsöket, ruhadarabokat, vagy akár újságokból, könyvekből kivágott betűket, szöveg darabokat, vagy akár (felhasználási engedéllyel) fotók, festmények darabjait szórod a scannerbe, hogy ezeket ilyen formában scanneled be, akkor magával a scannerre helyezéssel te hozol létre új alkotást, ami a bescannelt képen fog megjelenni. de az egyéni, erdeti jellegű alkotást nem a scanner használatával hozod létre, hanem azzal, hogy a rögzítésre kerülő látvány egyéni erdeti jellegéről gondoskodsz.

Kedves #13, én is köszönöm, hogy ilyen remek indoklást hoztál fel válasznak, de én továbbra sem értek egyet.

Örülök neki, hogy éppen a fénymásolást hoztad fel példának, mert tudtommal erre, és a digitális adathordozókra éppen a szerzői jogok védelmében adót vetettek ki.

Ugyan mi szükség lett volna erre, ha valamilyen szinten nem ismerik el azt, hogy a másolással is valamit mégiscsak létrehoztak, aminek köze van az eredetihez? Mert ugye az mégsem volna korrekt, ha minden adathordozó vásárlóját eleve bűnösnek tekintik azt feltételezve, hogy olyan alkotást fog tárolni rajta, aminek nem fizette meg az árát?

Szóval, szerintem törvények ide, bírósági ítéletek oda, valami nagyon nem kerek ebben a témában.

Mindenesetre a repró fotó készítés talán nem a legjobb példa erre, hiszen jó minőségű reprót készíteni csak komoly felszereléssel lehet. Nem hiszem, hogy lenne fotós, aki az idejét, a felszerelését, és a szaktudását ingyen adná, hogy elkészítse valakinek a reprófotókat. Ha meg már fizettek neki, akkor az alkotáshoz fűződő szerzői jog lényegében meg lett váltva. Ha meg nem fizettek neki, akkor a munkáját nem ismerik el.