Mennyire tartjátok fontosnak a tartalmas beszélgetéseket ahhoz, hogy a mindennapi teendőinkben lendületet adjanak?

Két barátnőm van, akivel hetente-két hetente megbeszéljük a dolgokat. Nekem az ad lendületet, hogy ők megértenek, más szemszögből világítanak rá helyzetekre, támogatnak, vagy éppen kimondják, hogy hülye vagyok.

Ha párkapcsolatról is beszélünk, akkor volt olyan párom, akivel nem tudtam megbeszélni a problémáimat, mert mindig panaszkodásnak élte meg. A munkahelyi témák meg egyenesen idegesítették. Én hosszútávon bezárkóztam és kezdetektől éreztem, hogy ez nem fog működni. Így amit előtte nem éreztem lényeges kritériumnak, az talán a legfontosabb lett. A férjemmel minden érzésemet, gondolatomat, nehézségemet megtudom osztani, meghallgat akár napi szinten és érdeklődik is pár naponta, hogy lett e fejlemény abban, amiről beszéltünk. Nekem ez egy olyan támogató, szerető hátteret ad, ami által egészen biztos kiegyensúlyozottabb és tudatosabb vagyok a munkámban pl.

"Nem csak kenyérrel él az ember"

Rendkivül fontos szerintem, hogy legyen, akivel kölcsönös, feltétlen bizalommal és szeretettel megbeszélhetitek a dolgokat egymás életében. És nem csak a konkrét gondokat, hanem a miérteket, a filozófikus, gondolati, lelki hátterét is. A stratégiát, hogy mit hogyan nézz, hogyan csinálj.

Ez leveszi az emberről a bizonytalanságokat, a feszültséget, kizökkent a saját nézőpontodból, a saját korlátaid közük, a saját örlődésedből. Egyensúlyhoz, megoldáshoz, derűhöz segit.

Hálás vagyok, hogy én ezt van, akivel megélhetem.