Hogyan szerezzek magamnak barátokat? Egyedül érzem magam.

Teljesen egyedül érzem magam, mintha senkire sem számíthatnék.

Az iskolában csak az osztályban vannak "barátaim", inkább haverjaim. Az egyik baj az, hogy mindenki nagyképű és el van szállva magától, azt hiszik, hogy bárki lelki világába beletiporhatnak és bunkózhatnak. A másik, hogy teljesen különböznek tőlem. Én k-pop,ázsia rajongó vagyok,a környezetemben pedig senki sem az = nincsen témám az emberekkel. Míg mindenki az iskolában pletykál, hogy kinek ki tetszik, ki kivel veszett össze, ki milyen zenét adott ki, stb, én teljesen kimaradok mindenből, mert nem érdekel. Szóval nem tudok barátkozni az iskolában, mivel senkivel sincs közös témám. Ergo egész nap teljesen egyedül érzem magam, mindenkivel csak egy-két szót váltok. Az általános iskolai osztályomból senkivel sem tartom a kapcsolatot, senkivel sem találkozok. Nem keresnek, mindenkinek új baráti köre lett, mindenki teljesen megváltozott. Bátran ko merem jelenteni, hogy egyedül én maradtam a régi.

Interneten szoktam barátkozni. Tudni kell, hogy ott viszonylag "sok" barátom van. De ők sem igazán barátok, hanem inkább haverok. Az egészet úgy kell elképzelni, hogy lett egy csoportunk. Nagyon jól éreztük magunkat, hamar kis családias hangulat lett köztünk, nagyon elvoltunk egymással. Aztán természetesen mindenki szerzett magának még több internetes barátot, így mindenki kezdett eltávolodni egymástól = ismét nem számíthattam senkire, mindenki el volt/el van valaki mással.

Teljesen egyedül érzem magam, mintha semennyire sem számíthatnék senkire, mindenkinek csak egy probléma lennék.

Nagyon zűrös, szomorú gyerekkorom volt, kicsinek is rengeteget gondoltam az öngyilkosságra, próbálkozásaim is voltak. De a k-pop (nem hazudok) tartott/tart életben, hogy ne adjam fel. A csoport által úgy éreztem, hogy teljesen új ember lettem, egy teljesen új élettel, lehetőségekkel. De most, hogy mindenki szó szerint szarik a fejemre, visszajött a depresszióm, rengeteget sírok, elveszettnek és tanácstalannak érzem magam.