Hogy kezeled, ha egy nálad gazdagabb vagy sikeresebb ember akar barátkozni veled?

A, Szomszéddal, és jóformán senkivel sem ismerkedem;

B, Egy képzés okán találkoztam gazdagokkal: érződik, hogy én csak egy "Opel Corsa B"-s kategóriájú vagyok, ő meg egy "Volvo XC90", de azért beszélünk, ha nem is olyan rendszeresen.

Mi jól élünk, de nem tudom. Sosem vertük ezt nagy dobra, tudjuk honnan indultunk, tudjuk becsülni azt amink van és semmire nem ragasztunk címkét, hogy mi mennyibe került. Tudjuk szerényen kezelni a helyzetünket, mert nem csak az ölünkbe pottyant. A barátaink hasonló életszínvonalon élnek többnyire, vagy aki nem, az a maga szintjén érzi boldognak magát és mivel nem a pénz az elsődleges témánk, ezért senki nem érzi rosszul magát a baráti kapcsolatainkban.

Egy társasházban lakunk, amiben sok egyforma lakás van. Itt már azért tapasztaltam fura megjegyzéseket. Jóban vagyunk sok szomszéddal, nyilván a lakásunkon azért látszik valamennyire, hogy nem nélkülözünk. Számomra viszont rendkívül fura, hogy általában mások jönnek anyagias megjegyzésekkel és nem mi. Gondolok itt arra, hogy "nektek könnyű", "ti tanulhattatok", "ti jól kerestek", "ti gazdagok vagytok", "nekünk nincs pénzünk", "aki vadiúj autóval jár...", stb. Én ezekre a megjegyzésekre nem tudok mit mondani és éppen ezért soha nem fogom ezeket az embereket barátaimnak nevezni. Érzem, hogy kedvelnek minket, de neheztelnek is ránk irigységből, vagy a fene sem tudja miből. Nem tudnak továbblépni az anyagi helyzeteken és őszinte kapcsolatot létesíteni. Márcsak olyan egyszerű témákban sem boldogulunk, hogy ki hova megy nyaralni, mert én ugyanúgy tudok örülni az örömüknek, ha végre eljutnak a Balcsira, sőt... de ők rögtön lehurrognak, ha mi valamilyen külföldi úticélt nyögünk be, így már nem is szívesen osztok meg velük ilyeneket. Fura ez így és őszintén nem értem. Nekünk nem okoz gondot sem gazdagabb, sem szegényebb emberrel barátkozni, mert nem ezt nézzük egy emberen, nem a pénztárcáján akadunk fenn, hanem azon, hogy milyen ember ő.

Én már azon meglepődnék, hogy valaki barátkozni akar velem 😂

Szerintem hamar elüldözném a személyiségemmel, nem tartana sokáig az ismerkedés 😃

4-es vagyok.

Barátokat egyébként is nehéz szerezni, nem feltétlenül tulajdonítanám az anyagiaknak ezt a nehézséget. Annyira sokan vagyunk és annyira sokfélék, hogy nehéz azokat az embereket megtalálni, akiket az ember tényleg a legjobbaknak nevezhet és ez kölcsönös. Összességében elég komoly társasági életünk van, de egy kezemen össze tudom számolni azokat, akikre tényleg képes lennék akár az életemet rábízni, mert tudom, hogy sosem élnének ezzel vissza. Ők a barátaim. A többiek csak haverok.

A fent leírt személyekkel kapcsolatban azt az elvet vallom, hogy meg kell tartani az arany közepet. Egyrészt el kell fogadni, hogy nem vagyunk egyformák. Mindenkinek megvan a maga keresztje. Valakinek ez pl. az irigység, vagy hogy nem tud elmenni szó nélkül dolgok mellett, túlkompenzálnak mindent, stb. Ezek az emberek azok, akik nem tudják elfogadni, hogy te más vagy és ő is más. Ez a másság nem feltétlenül jobb, vagy rosszabb. Egyszerűen csak más. Az ilyen emberek társaságában én sokszor inkább csak hallgatok, vagy taktikusan beszéltetem, hogy nekem ne kelljen, így nem jönnek ki a különbségek, mert én nem adok hangot ezeknek, míg ő megtenné fordított helyzetben. Senkinek nincs szüksége a feszültségre, tehát jobb ez így. :) Én szívesen meghallgatom más élményeit és kellően szerény vagyok ahhoz, hogy ne akarjam mindenáron megosztani a sajátjaimat, vagyis mindenki boldog. Ha valaki felvág valamivel, csak csendben örülök vele. Így hallgattam már végig azt, hogy "bibibí nekünk van klímánk; nekünk van mosogatógépünk; mi a Balcsira megyünk nyaralni; mi ennyit keresünk; nekünk már csak ennyi van a hitelünkből, stb.". Mindnekiről tudok mindent, de rólam kb. senki nem tud semmit, mert ezeknek az embereknek eszükben sincs visszakérdezni és ez így van jól. Elmondhatnám a felvetésükre, hogy bibibí, mi meg minden hónapban vehetnénk egy klímát ÉS egy mosogatógépet is, egyszerűen csak nincs rá szükségünk, de ezeknek az embereknek fölösleges és én nem ilyen vagyok. :) Inkább csak kifejezem az örömömet, hogy milyen jó, hogy megtudták venni és valóban hasznát is tudják venni a 40 fokos melegben, vagy ha sok vendég van a háznál.

Ezeknek az embereknek mindenre van valamilyen rossz májú megjegyzésük, aminek elejét kell venni és akkor nincs alap a negatív beszólásokhoz.

Nekem nem lesz jobb attól, ha a másik bosszankodik, ezért engedem el ezeket. Egyáltalán nem zavar. A felszínesség igen, de ezek az emberek inkább csak a haveri kör egy szegmensét teszik ki. Nem töltök ilyen általad is emlegetett energiavámpírokkal kettesben időt, így ha megunom, csak elfordulok és beszélgetek a társaságban mással másról. Nem adom meg az esélyét annak, hogy magányosnak érezzem magam egy ilyen kapcsolatban, mert ezt nem is igazán nevezném kapcsolatnak. A fenti taktika szerint hallgatok, beszéltetem inkább, majd odébb állok. Nem leszek sem több, sem kevesebb az irigységétől, a bosszúságától, igazából semmilyétől. Egyáltalán nem számít az ilyen emberek véleménye. Az számít, hogy engem ne húzzon le, az én "szennyesemet" ne kelljen teregetni, ne szőjön elméleteket irigységből, egyszerűen csak hagyjuk.

Utálom ezt az anyagias világot. Ha valaki valamire ránéz, azonnal az a gondolata ez mennyibe kerülhetett... "Kit érdekel? Az csak pénz. Én meg hús vér ember vagyok érzésekkel és te is. Amúgy hogy vagy?" Szívem szerint ezt a beszélgetést folytatnám le, amikor valaki anyagiassal sodor össze az élet.