Éberalvók, hogy birkóztok meg a napi feladataitokkal munkahelyen, magánéletben?

Csatlakozom az 1-eshez, én is koffeinnel bírom ki.. meg néha sikerül hétvégén kialudni magam.

De ahogy telik az idő, egyre kimerítőbb, és sajnos én nagyon durván rászoktam az energiaitalra (napi 2-3, plusz kávét is iszok), nem tudom meddig tudom még csinálni, már érzem a következményeit.

Igazad van 4-es, de akkor mit lehet csinálni?

Én vezető vagyok, napi 10-12 órát dolgozok, éjszaka meg sokszor a melón kattogok... A váltás meg nem opció még pár évig, mert kell a pénz. Még csak 30 leszek, de már most sokszor azt érzem, hogy felrobban a mellkasom.

Nem tudom, mennyire számítok. Én csak 19 éves vagyok, de idült alvásproblémákkal jártam egy g**ierős gimibe, mellette pedig egy matematikus foglalkozott velem, dolgoztam és felkészültem egy természettudományos tárgyból fél év alatt emelt szintű érettségire a nulláról gyakorlatilag.

Nekem nem az alvásminőségemmel van a fő gond, hanem elalvási és ébredési zavarom van. Értsd: akármilyen fáradt vagyok, legalább másfél óra elaludni, gyakran abszolút nem is sikerül, az ébredés pedig nagyon durva. Én próbáltam nagyon sok mindent. Elalváshoz egy csomó relaxációs technikát, gyógynövényes cumót, sportot, mindent. Ébredéshez is, a legrosszabb a zuhany. Egy dolog vált be eddig, hogy kierőszakolom magam az ágyból, elbotorkálok pisilni, és hidegzuhanyt veszek. De az önkínzás, azt senki kedvéért nem vagyok hajlandó megcsinálni.

Hát... Nekem ez úgy ment, hogy 4-5 energiaital, 4-5 kávé és 2 doboz cigi naponta. És nagyon durva volt, mert a szívemet úgy taccsra vágta, hogy volt, hogy egy emeletnyi lépcső után le kellett ülnöm, úgy szúrt a szívem. De teljesíteni kellett, muszáj volt. Nem bántam meg, az eredménye meglett.

És a durva, hogy nem is fizikailag visel meg legjobban ez az egész sztori. A serkentőktől állandóan feszült, ideges vagyok. Izzad és remeg a kezem, hányingerem van. És lelkileg érzem, hogy felőröl. 19 éves fiú vagyok. És most komolyan, mikor randizgatnom kéne, szórakoznom, esténként néha már sírok, mert hullafáradt vagyok, más szó szerint alig bírok lábra állni, úgy fájnak a csontjaim, ízületeim, és NEM BÍROK ELALUDNI. És most őszintén... Ki tudna mondjuk egy randin egy bevérzett szemű, pusztítóan cigiszagú, láthatóan síkideg emberrel nyugodtan beszélgetni? Pedig lehet velem, csak meg kéne ismerni, nem látszatra zsigerből elítélni, mert beteg vagyok... Áhh... Mindegy...