Miért nincsenek barátaim? Van hozzá köze a kinézetnek?

Két ember személyisége között dinamika van, mint egy táncban. Ha nincs meg neked, hogyan lépj, hogyan éreztesd a másikkal a saját stílusod, hogy te figyelsz rá, finoman érinted, akkor a másik össze is zavarodhat. Főleg azért, mert sokan a te korosztályodban sem tudnak "táncolni", ezért önmagukban kételkednek még jobban, amiért nem tudnak téged követni.

Valakiknek ez a kommunikációs tánc könnyen megy, valakiknek nehezen, személyiségtől függ. Az írásodból szerintem átlaghoz képest a személyiséged lehetne lekötő és érdekes mások számára.

A kinézet befolyásolhatja, de ha jót sugárzol magadból, akkor tapasztalatom szerint egyáltalán nem akadálya a kinézetnek, hogy barátokat szerezz. Önképeden változtass, s könnyebben, magabiztosan tudod önmagad is kifejezni.

Nem a kinézetnek van hozzá köze, hanem annak, hogy mi van a fejedben. Egyrészt, ha már eleve Te alulértékeled magad, akkor jönnek az ilyenek, hogy zárkózott vagy, ha egyáltalán szóba állsz valakivel, akkor azt hiszed, hogy a másik elítél vagy azt nézi hogy mi a rossz rajtad stb. A másik, hogy amikor Te vagy megszólítva, akkor szintén nem tudsz felszabadultan viselkedni, "önmagadat adni", esetleg hátsó szándékot sejtesz és emiatt húzod be a féket.

Az agyad persze megpróbál távoltartani téged ennek a valós okaitól, ezért gondolod, hogy a kinézeted az, de nem. Ennek a valós oka az, hogy eleve van egy csomó - félelemből és önbizalomhiányból fakadó - előítélet önmagad és a világ felé is és ezek határozzák meg a kommunikációdat.

Pszichológus által vezetett pszichoterápia vagy egyéb önismereti módszerek rá tudnak világítani ennek a gyökereire, fel tudsz ismerni dolgokat ezáltal és ez az önismeret az, ami segít felépítened egy helyes önértékelést. Sajnos önmagadat csak belülről tudod látni és az nagyon-nagyon szubjektív, ezért kell hozzá külső, objektív, támogató segítség, hogy leszámolj a rejtett mozgatórugóiddal.