Miért akarnak velem újra barátkozni, miután egyszer már ejtettek?

Nem vagyok már kamasz, 30-as, családos nő vagyok, de úgy érzem, a barátságaim a mai napig nem működnek egészségesen. Szinte mindegyik ugyanannak a sémának a nyomán működik, és kíváncsi vagyok, más tapasztalt-e már hasonlót.

Találkozom valakivel - jellemzően egy velem hasonló korú nővel -, akivel egy idő után jó barátságban leszünk. Programokat szervezünk, sokat beszélgetünk bizalmas dolgokról is. Ilyenkor mindig nagyon odafigyelek arra, hogy ne csak én beszéljek, a másikat értő figyelemmel hallgatom, tehát tanácsokat nem osztogatok. Kommunikatív, fanyar humorú ember vagyok, sokat szoktunk nevetni.

Viszont ezek a kapcsolatok általában néhány hónap vagy egy-két év alatt elhalnak úgy, hogy a másik egyszerűen rám un. Talál mást, akivel szívesebben tölti az idejét. Nagyon nem szeretem magam másokra ráerőltetni, ezért két-három visszautasított programajánlat után inkább hagyom az egészet. Eleinte fáj, elgyászolom, aztán elengedem érzelmileg.

Idáig nem is lenne a történetben semmi különös, csakhogy mire pont sikerül ezeket elengednem, visszajönnek! Hónapok után felhívnak, hogy, menjünk kávézni, meg kutyát sétáltatni, mit tudom én, meg "jaj, problémás a gyerekem, hülye a férjem, beszélgessünk már légyszí." Én ilyenkor olyan szívesen megkérdezném, hogy mi van, az új barinő is unalmas lett, de persze nem teszem, mert nem az óvodában vagyunk. Úgyhogy futunk néhány tiszteletkört, ami már nem vezet sehova.

Csak én járok így állandóan? Ilyenkor vajon mi jár az emberek fejében? Kérlek, ne írjátok, hogy kérdezzem meg tőlük egyenesen, mert nem fogom magam kellemetlen helyzetbe hozni miattuk.