Aki az emberi fajt nem gyűlöli az miért nem?

#2 nem nézem el, csak elfogadom. Változtatni csak magamon tudok, másokon nem.

#4 Az állatvilág is ilyen. Erősebb kutya b***ik. A beteg, gyengék elhullanak, sőt a falka kilöki magából őket.

De valamilyen szinten az ember is állat. Rá is vonatkoznak ugyanígy a természet törvényei. A gyengébb elszenvedi az életet. A butább, tudatlanabb ember van, hogy nem tudja mit okoz. Az emberi természetet azért mégsem lehet megtagadni, szükség van ezekre a túléléshez, meg ahhoz, hogy az egyén fenntartsa a jól létét.

Valamint vannak olyan emberek akik képtelenek magukról gondoskodni, őket életben tartja a társadalom. Az állatvilágban már rég elpusztulna. Ezek a természet törvényei. Az ember is a természet része. Nem tagadhatja meg a saját természetét.

Viszont be kellene làtnia, hogy a túléléséért össze kell fogjon más emberekkel. Szükségünk van egymásra, egyedül nem vagyunk képesek életben maradni. És ez a gond, mert sokan nem tudnak a közösséggel együttműködni. Egymás ellen fordulnak. Széthúznak, élősködnek, kihasználnak, rombolnak. Nem lehet bízni senkiben. Egyre inkább eltávolodnak egymástól, közönyössé válnak.. Vagy már alapból ilyenek. Nem tudom a lényeg, hogy nem szeretem ahogy működnünk, de ez belénk van kódolva.

Én ugyan nem tudom azt állítani, hogy gyűlölöm az egész emberiséget, de úgy szétnézve az emberi viselkedésen, azért eszembe jut hogy mennyire önzők és kártékonyak. És ha most lenne egy monitor ahol kb. látnám az egész emberiséget, de mondjuk el is tudom képzelni, mert nagyjából ugyan az megy egy 10 milliós városban is mint egy 10 ezres kis városban, vagy ugyan azok az emberi természetek vannak egy Ugandai kis településen mint egy Amerikai kis városban, vagy egy Ázsiaiban, akkor azért rá tudnám fogni hogy utálom az emberiséget, de nem is igazából magát az embert ha nem azt amit, és ezt jól kifejezted kérdező, azt amit tudatosan tesz.

De még mielőtt, tényleg kijelenteném hogy utálom az egész emberiséget, azért szeretnék felhozni egy számomra jelenleg is, fennálló hatalmas problémát.

Az utóbbi időben én tettem olyan dolgokat és én viselkedtem úgy, ahogy azt másokban elítélem, és ennek ellenére meg sem gondoltam hogy ez mekkora képmutatás.

És igazából milyen alapon ítéltem meg másokat mikor én magamat ugyanazokban a dolgokban felmentettem vagy figyelmen kívül hagytam.

Ezeket a dolgokat végig gondolva, arra kell következtetnem hogy utálom azokat a dolgokat az emberekben, de magamat ennél is jobban kellene utálnom és mást szóba sem lehetett volna hoznom, amíg ugyanezeket teszem.

Ezt az üzenetet csak úgy kiírtam magamból, és én ebben látom most, nem csak az emberiség problémáját, hanem előbb a magamét, mert velem van a legnagyobb baj, az emberiségen úgysem tudok változtatni, ők majd magukról döntenek. Most az önkritikámat akartam kiírni, nem azért hogy mindenki azonosuljon vele, és elhárítsam, hanem csak hogy elgondolkoztasson.

Én ebben látom az emberek főbb problémáját, amit magamban találok meg előbb, hogy nem akarok őszinte lenni magammal, és elkezdek keresni embereket akiket bírálhatok és mutogathatok rájuk olyan dolgokért amiket magamban találtam de talán ők is csinálják, a maguk életében, de ezzel magamat is elásom és a másikat is, de legfőképp magamat. És magam önzővé válok, szeretetlenné, és képmutatóvá.