Ha van olyan barátod, akivel külön váltak az útjaitok, szoktál még rá gondolni, eszedbe szokott jutni?

10 evig voltunk baratok. Idokozben kiderult rola,h o nem dolgoz ember,mint en,hanem segelybol el. Muldozgettem neki allasajanlatokat,erre o azt mondta,h neki nem kell penz,nem akar folgozni.

Ezutan kolcsonkert 10 ezret a kutyaja oltasara… hat nem adtam. Elvbol nem adok kolcson. En is a penzert dolgozok. Dolgozzon o is. Nem mozgasserult se nem latasserult se nem ertelmi fogyatekos.Itt megszakitotta velem a baratsagot.

Eszembejutnak de nem nosztalgiazok, annyi időt nem szánok rá.

Elmult, nem erdekel.

Van bnőm vele töltöm az időm nagy részét.

Van ilyen. Az egyik, aki eszembe jut, érettségi után egész egyszerűen megszakította a kapcsolatot - valószínűleg úgy gondolta, hogy ez eddig tartott. Érettségikor még együtt piáltunk, aztán a nyáron egyszer csak már a telefont sem nagyon vette fel, vagy ha fel is vette, nem ért rá sosem. Aztán végső soron akkor értettük meg az üzenetet, amikor a következő Húsvétkor hívtuk bulizni, de mondta, hogy nem lesz itthon. Feléjük jártunk, gondoltuk, látogassuk meg a szüleit, hogy mi újság. Ekkor egy kétoldalú kényelmetlen szembesülés jött a hazugsággal, mert végig otthon volt, mint kiderült, ez is volt a terv. Akkor megkönnyebbülhetett, mert azóta nem is keressük.

A másik srác, aki beugrik, egyszerüen csak leépült, mint kapcsolat. Kellemetlen volt vele találkozni, mert a frusztrációi miatt állandóan lehúzott, meg piszkálódott (pl vagy egy év után újra találkozunk, meglátott új séróval, és az lett a köszönés, hogy "hogy nézel már ki bazmeg?"). Nem szándékosan, de inkább nem kerestem, ami valószínűleg neki nem esett jól, így ő sem. Amúgy szerintem fel lehetne ezt frissíteni, csak vennem kéne egy nagy levegőt.

Barátomnak már nem tartom, mert kb nagyon sok éve csak egyszer kétszer egy köszönés meg pár mondat erejére össze futottunk valahol úgy teljesen véletlen.

Úgy utólagosan az a benyomásom, hogy valószínűleg én sokkal többet láttam bele abba a régi "nagy barátságba" mint amit ő. Egy ideig próbáltam keresni, de valahogy ő sosem keresett engem, úgyhogy elengedtem a dolgot.

Őszintén szólva maximum akkor, ha valaki eszembe juttatja, de még akkor sem szoktam különösebben nosztalgiázni. Egy jó kapcsolat megszakadásig hidegülése egy hosszú folyamat, már a folyamat közben elgyászolom általában és később nem hiányzik az életemből.

Nem vagyok egy múlton merengő típus, ritkán gondolok ilyesmire.

Nagyon jól időzített kérdés, tényleg köszi a kiírását!

2 ilyen barátnőm is van, az utóbbi pár napban nagyon sokat gondolok rájuk. Előtte is elő-előfordult, de közel sem ennyiszer/ennyit.

Egyikükkel végzős korunkban romlott meg a kapcsolat, mert sajnos ő is kifordult magából (mindenkit leszólt, de szemtől-szembe aranyos volt, meg hazudozni kezdett). Eleinte szerettem volna ezt megbeszélni vele, de nem hagyta, aztán már minden beszélgetésünk veszekedés volt csupán, az egyik ilyen alatt keletkezett köztünk egy törés. Utána hónapokig nem beszéltünk, végül ő nyitott, le is rendeztük úgy, ahogy, de már közel sem a régi. 3 éve ballagtunk, azóta évente 1x beszélünk és ennyi. Pedig a régi énje hiányzik, a közös programjaink is, de már tényleg nem ugyanaz, és nem is erőltetjük, pedig amúgy kíváncsi lennék, mi is van vele. Azt hiszem 2 napja talán, amikor láttam róla egy új képet, azóta gondolok rá többet.

Másikuk is gimis barátnő, vele fokozatosan halt el a barátság, pedig próbáltam ellene tenni, csak ugye ez 2 emberes meló lenne. Pedig még egyetem alatt is mindig egymásnak mondtuk el, elsők közt, a fontosabb dolgokat, most meg alig ír vissza, ha mégis, akkor olyan semmilyen, nemtörődöm a válasza. Nemrég szerveztünk volna egy közös programot, de nem jelent meg, és csak azután írt egy fura üzenetet, miután megírtam neki, hogy tovább nem tudok rá várni.. Az ő életével egészen képben vagyok, mert sokat posztol közeli ismerőseinek, amibe még beletartozom, de így is bánt a dolog.

"pedig ugyanonnan indultunk"

Pontosan azért, de nem úgy irigy, ahogy gondolod. Nem tőled irigyli a sikereidet, hanem alulmarad a veled való összevetésben. Akinek nem elég erős az önbecsülése, az gyakran másokhoz hasonlítgatja magát, és ilyenkor nincs annál kegyetlenebb visszajelzés, mint ha a vele egy kosárból, vele egyidőben induló játékos leelőzi. A sikered benne saját kudarcként csapódik le, és ez ellen védekezik.

Ettől persze ez ugyanolyan szar ügy; nem védem, csak megmagyarázom.