Szerintetek érdemes folytatni és a végletekig kihúzni ezt a barátságot?
Van egy fiú, akit a neten ismertem meg (egészen pontosan itt ezen az oldalon). Nyár óta beszélgetek vele, és tényleg mindig tudunk is beszélgetni erről-arról, mindig akad valami beszédtéma, de mégis mindenféle tulajdonság, minden érdeklődési kör terén olyanok vagyunk mint ég és föld. Csak nagyon kevés az, ami közös bennük, max annyi, hogy mindketten szeretünk és tudunk is hosszan beszélgetni a velünk történt eseményekről, meg esetleg elméleti dolgokról, elvekről is.
Ezen kívül nem is tudnék felsorolni más közös tulajdonságot... Talán még a személyiségünk 15-20%-a az ami hasonlít kicsit. Ezért is tudtunk egymással beszélgetni 5 hónapon át, kisebb kihagyásokkal.
Tényleg olyan ez az egész mintha teljesen más világban élnénk.
Én meg személy szerint a barátságok sikerességét mindig is a közös érdeklődésekre, a közös tulajdonságokra, az egymás iránti szüntelen, kölcsönös tiszteletre és szeretetre alapoztam. Ha ezek a tényezők nincsenek meg, vagy éppen hiányosak, akkor elég hamar véget is ért a kapcsolat, már a beszélgetések legelején. Idővel mindig eljött az a pillanat, amikor az adott személyel már tudtuk egymásról, hogy mi soha nem leszünk barátok, és szépen békésen el is váltunk egymástól.
Viszont ez az eset eléggé speciális az eddigiekhez képest, mivel beszélgetni azt tényleg mindig tudunk, akármiről, ami éppen szóba kerül, de emellett a közös tulajdonságok azok hiányoznak, és hogy őszinte legyek, bennem mélyen legbelül nem igazán van meg az a kellő tisztelet és szeretet iránta, ami egy barátsághoz kell... nincs meg az az érzés, amit a többi barátom iránt érzek. Nem tudom, ő hogy van ezzel.
Nektek mi a véleményetek erről a helyzetről? Mit javasoltok, mit kellene tennem?
Szerintetek rossz ember vagyok emiatt?
A kérdésem elolvasására és a válaszokra szánt időtöket előre is nagyon szépen köszönöm :)
Persze az, hogy rossz embernek látszom-e nyilván attól is nagyban függ, hogy hogyan írom le az adott helyzetet. Simán el lehet ezt az egészet ferdíteni úgy is, hogy jó színben tüntetem fel saját magam, meg úgy is, hogy egy undorító galád szörnyeteg vagyok (jó ez egy kicsit túlzás, inkább csak morális szempontokból némileg kifogásolható ember lennék, nem szörnyeteg 😅). Ez az egész mind nézőpont kérdése is lehet.
Próbáltam a lehető legelfogulatlababb formámat előhozni a kérdés megírása során, de azért mégis csak az én nézőpontomról van szó... nem lehet tudni, mi az, amit én máshogy látok, mi az amit tudatlanul, akaratlanul is elferdítek, szóval kérlek ne úgy kezeljétek ezt, mint valamiféle bizonyított igazságot.
Tudom, nehéz kérés, de kérlek olvashattok a sorok között is, ha tudtok😅
válasza:Sosem szabad elmenni a falig.
Milyen bölcs vagyok ma.
Huh de király vagyok.
Ahh.
Hasonló helyzetben vagyok, mint te. Nem érdemes a végletekig húzni, főleg ha nincs közös téma. Időpocsékolás az egész, legalábbis én annak érzem.
Én most fogom lezárni az egyik ilyen barátságot.
Ez miatt nem érzem magam rossz embernek, szerintem ettől te sem leszel az.
válasza:Nem kell ezt annyira komolyan venni. Ameddig jól esik leírni a másiknak a veled történteket, meghallgatni őt, addig nevezzük barátságnak, ismerettségnek, bárminek, nyugodtan folytassátok.
Ha már mindkettőtöknek a terhére válik az egész, akkor kell befejezni.
#2, Nem igazán értem, mit akarsz ezekkel mondani.
#3, Köszönöm a válaszodat :D
Közös téma az elég gyakran van, mert hát mindenkivel történnek események, mindenkinek vannak gondolatai, amiről tud, és TALÁN szeret is beszélni. Csak éppen a közös érdeklődés, a személyiségek, az érdeklődési körök közötti hasonlóság és az ebből fakadó tisztelet, szeretet, barátság-érzet az, ami minimális. Legalábbis saját részről az.
Bennem is az időpocsékolás gondolata merül fel ilyen esetekre első sorban, mert nekem alapból elég kevés szabadidőm van, több okból is kifolyólag. Egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy most akkor szánjak időt erre a személyre, beszélgessek vele a továbbiakban is, vagy inkább búcsúzzak el tőle, éljem tovább az életem és keressek új arcokat, akik jobban hasonlítanak rám.
#4, Köszönöm a válaszodat :D
Igazából nem is tudom eldönteni, hogy akkor most szeretek-e vele beszélgetni, vagy nem. Ez elég nehéz kérdés. De az tény, hogy messze nem vagyok olyan határozott és kitartó ebben a kérdésben, mint más barátaimnál, akikkel pl. sokkal több közös tulajdonságunk van. Itt sokkal inkább bizonytalan vagyok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!