Mi lehet a probléma?

Egyre többet veszem észre, hogy azok az emberek, akik velem amúgy nagyon kedvesek és a barátaimnak “gondolom” őket, mintha mégsem kedvelnének igazán. Igazából kettő ilyen eset van, az egyik a volt osztálytársaim. Amikor kikerültünk egyetemre sokat találkoztunk, összetartottunk, mert nem ismertünk nagyon senkit. Aztán mindenkinek lettek a maga barátai is, de ettől függetlenül sokat voltunk együtt. Nemrég volt a szülinapom, ahova őket (nevesen kb 10 valakiről van szó), meghívtam. Nagyon jó volt, aztán azóta is sokat találkozgattunk, világ életünkben jóban voltunk. A szülinapomra az egyik lány hozott egy barátnőjét. Ő is borzasztó kedves volt. Aztán neki tegnap volt a szülinapja, és persze nem hívott meg. Kb mindenki ott volt, akit anno én hívtam meg, azok is, akik rajtam keresztül ismerkedtek meg (ez nem csak volt osztálytársak, de otthoni haverjaim akik szintén itt tanulnak). Ez egy kicsit rosszul esett mert úgy gondoltam mégis csak egy jó társaság voltunk.

Aztán lehet csak én gondolok bele sokat, de azért kicsit rosszul esett mégis. Ha maga a szülinapos nem is gondolt rám, az ottaniak közül mindenkit ismerek és sokat is vagyok velük.

A másik ilyesmi eset az a lakótársam (albiban lakuk 2en, véletlenszerűen raktak össze). Én mindig viszem magammal mindenhova nagyon jóba lett az én haverjaimmal is, de ő is néha eltűnik találkozni olyan barátáival akikkel amúgy én is jóban vagyok. Vagy csak szól, hogy na mentem az xy-nal billiárdozni, majd jövök, ahova amúgy én is szívesen jönnék. Illetve ezek a haverjai mindig csak őt hívják el, engem nem..

Én nem tudom mit csinálok rosszul, mert ugyan ezek az emberek sokszor irogatnak nekem, hogy miújság, ha találkozunk mindig keresik a társaságom, és én is igykeszem minel szimpatikusabb ember lenni, ami szerintem jól is működik (mások “visszajelzései” alapján).

21/f