Ha néhány randi után az egyik fél mégsem akart komolyat, de barátként tartaná veled a kapcsolatot, mennyi idő múlva célszerű összefutni?

Uhh ez nem jó így. Pár évvel ezelőtt én is mindenkiben a potenciális párt láttam, még ha nem is illettünk volna össze, így ja, nehéz ebben a tudatállapotban lazára venni a figurát.

Mára már nem támasztok semmilyen elvárást egy találkozóhoz, inkább úgy tekintek rá, hogy legalább kimozdulok egy kicsit, és lesz egy mozgalmasabb napom. Ezzel a felfogással nekem legalábbis könnyebb barátságot kialakítani, mert vhol úgy is állok hozzá.

Fair nem fair, ez van. Lehet Ő is egy másik csaj után áhítozik, nem tudhatod. Végülis idegen emberek, nem tartozol beszámolóval a magánéletedről.

A másik felen is múlik, hogy mennyire kezeli lazán a dolgot. Pár hete történt az, h meg volt beszélve a randi a sráccal, és írtam/hívtam mi a helyzet, erre szőrén szárán eltünt. Írtam egy másik srácnak akivel még csak beszélgettem, h nincs e kedve talizni, mert faképnél hagytak, aztán jót röhögtünk a szitun, meg jól elvoltunk- meg is beszéltük h néha napján összefuthatnánk (kiderült h sok a közös ismerősünk). Olyan is volt, h két hétig vártunk egy talira, de közben mind a ketten randiztunk mással- ezt meg jól kiveséztük, de már az első pillanattól fogva leszögeztük h köztünk nem lesz semmi, mert nem jövünk be egymásnak. Ettől függetlenül jó kis program volt (bemutattam neki a várost) :D

Már az olyanokra nincs is energiám, akik ha egy napig nem kapnak választ, már bombáznak üzeneteikkel, és vájkálnak az életemben. Egy darabig mindig őszintén leírtam, hogy miért nem voltam elérhető- de igazából hiába, annyira kétségbeesetten kapálóztak kapcsolatért. Pár hónapja meg az egyik srác első randi után szerelmet vallott, és nem értette meg, hogy nem akarok egyből beleugrani egy kapcsolatba, de már az én környékemen keresett munkát stb...

Nem kell mindig őszintének lenni, mert tényleg nem kifizetődő sokszor, és így vagy úgy, úgy is Te leszel a hülye qva 😂

"a kapcsolathoz hiányzott a közös kompromisszumkészség. Ugyanakkor felajálnja az egyik fél, hogy barátként tartaná velem a viszonyt.

" Írod. Meg azt is, hogy érzelmileg túl sokat invesztáltál ebbe a dologba.

A közös kompromisszumkészség hiányzott. Úgy érted, ő messze nem tett bele a kapcsolatotokba annyit, amennyit te? Egyáltalán nem volt neki annyira fontos a kapcsolatotok (illetve te), amennyire te szeretted volna? Az nem megalkuvás, ha most élsz azzal az ajánlatával, miszerint ő benne tartana barátként az életében, addig a határig, ameddig neki komfortos? Nem támadásként kérdezem, hanem mert a volt párom velem is szívesen barátkozna. Én meg nem. Ennek ellenére naponta teszem föl magamnak a fenti kérdéseket.