Ez a barátság? többi lent

pár hónapja tök jóba lettem egy sráccal. tizedikesek vagyunk és marha sok bennünk a közös. szeretjük a régi stílust és az akkori érát, imádunk kiöltözni és megtalálni a stílusunkat. sokat beszélünk, de a legtöbb beszélgetés mindig az én kezdeményezésem miatt indul el. megkérdezem mi újság, minden oké a magánéletben, ő válaszol és hosszasan beszélünk róla. ha én írom neki h rosszul vagyok, nem érzem jól magam, belefáradtam a hétköznapokba, reagál valami együttérzőnek ható szöveget, aztán leráz. rohadtul fáj amikor ezeket csinálja, ha meg szólok neki h ez meg az rosszul esik akkor én vagyok a hisztis. rajta kívül még talán egy barátommal tudom megbeszélni a személyesebb dolgaimat, de ez így nem megy. úgy kiadnám magamból az érzelmeket, szeretnék róla beszélni vele de nem tudok.

rengetegszer elhívom ide oda, hogy mozduljunk ki otthonról és ne csak az iskolában lássuk egymást, de eddig mindig lemondta. úgy vágynék a társágára, mert 100-ból ha van 1 ilyen gyerek aki hozzám hasonló beállítottságú.

tényleg rosszul esik amiket csinál

igazából nem tudom mi a fő kérdés, talán az, hogy ez így renbden van e...