Mennyire gyakori, hogy valakinek megmarad egy-két gyerekkori, tinédzserkori barátsága?

Fogalmazzunk úgy, hogy sok embert ismerek, akik ott és akkor az adott helyzetben barátkoztak velem, akár még össze is jártunk, aztán miután már elballagtunk, se kép, se hang. Facebookon se nagyon kezdeményez szinte senki sem, max én.

Középsuliból tartom egy lány osztálytárssal a kapcsolatot, illetve rajta kívül egy valaki van még, akit barátnak nevezhetek, szintén középsuliból.

A legjobb barátommal is például a nagy távolság miatt mentek félre a dolgok. Budapestre költöztek még amikor általános iskolások voltunk és ahogy teltek múltak az évek, rájöttem, hogy már csak én keresem őt. 16-17 éves barátságot dobhattam így ki az ablakon 2021-ben, mivel rájöttem, hogy a másik félnek nem vagyok fontos egyáltalán és igen a személyes találkozást is már csak én erőltettem. Gondolom azt mondanom sem kell, hogy azóta se hívott fel vagy írt rám messengeren.

Szüleim (60 körüliek) mai napig tartják a kapcsolatot az általános iskolás, gimis barátaikkal, apa egyik legközelebbi barátja pedig pont anya egyik gimis barátnőjét vette el, velük amúgy a mai napig szerveznek/szervezünk közös programokat. Anyának kevesebben maradtak, de telefonon pár havonta beszélnek órákat, apa viszont sokszor összeül egy kávéra, vagy hasonlóra a barátaival/haverjaival. Ő mondjuk nagyon társasági ember. (nem rosszból, nekem is lenne ilyenre igényem)

Unokatesóimnak (25 körüliek) pedig elvétve maradtak meg barátok, de már ők is inkább haverok csak. Nincsenek közös programok, alig-alig beszélnek, azt is szinte csak neten.

Nekem (22) pedig 2 gimis barátom maradt, bár ők is inkább csak haverok már. Egyikükkel csakis netes írogatás van, míg a másikukkal évente 1-2 alkalommal összeülünk, a fontosabb dolgokat megírjuk egymásnak, de ennyi, sajnos. Már nagyon nem olyan az egész, mint régen, többek közt azért, mert nem ugyanott tartunk az életben, és változtunk is.