Ha nem tudod eldönteni vajon jó lenne-e neki ha dobnál rá egy üzit, akkor jobb ha nem?

Bevallom őszintén, én pont hasonló helyzetbe kerültem. Egyszer valaki nyitott felém, én viszonoztam, persze nem éjjel-nappal az aurájába mászva csak olyan mennyiségű kommunikációval, ami még az egészséges kategória.

Viszont elég hamar levágtam, hogy igazából nem nagyon szeretne velem barátkozni, csak udvarias akart lenni, szóval nem kerestem már, ő se engem, hónapok óta nem is beszéltem vele. Nem voltam megbántva, megértettem, hogy nem szeretne barátkozni, ráadásul találtam új társaságot, velük jó elvoltam, ő is a saját haverjaival és nem is szóltunk egymáshoz hónapokig.

Ő meg több hónap csend után, amikor tényleg hozzá se szóltam, szépen elterjesztette a hátam mögött, hogy zaklatom őt.

Hát bevallom, mivel emberi lény vagyok, ezért ez nekem borzasztóan rosszul esett. Senki sem szereti, ha hazugságokat terjesztenek róla.

Viszont ez a szituáció felnyitotta a szememet.

Sose kezdeményezzek én. Mindig annak a felét és csakis a felét adjam vissza, amit kapok, ne tárulkozzak ki és mindenkivel 3 lépés távolságot tartsak. Ha valaki keres, arra reagáljak, de én csak akkor írjak a másiknak, ha azzal konkrét célom van, de csak úgy "szia! Mizu?" célzattal ne írjak senkire sem.

Illetve zárjam ki az ilyen illetőket az életemből és a hozzá hasonló embereket is akik elérik, hogy kellemetlenül érezzem magamat. Példának okáért ez a személy le van nekem tiltva Facebookon és amikor meglátom az utcán úgy is teszek mintha egy vadidegen lenne.