Ez fog változni később, vagy örökre így marad?

Kedves Kérdező!

Először is: Semmi nem marad így örökre. Mint ahogyan te sem maradsz meg örökre.

2. Jó a kérdés, amit feltettél. Fiatal koromban nekem is voltak egészen hasonló benyomásaim. Tehát NEM vagy egyedül... dilemmáddal.

3. Ez a "hol érdekel a sorsuk... hol meg nem" látszólag ambivalens hozzáállás egyáltalán nem kóros, ha erre gondolsz. A te korodban én is sokszor hánykolódtam magamban hasonló két-ségek között. De... megnyugtatlak (remélem), ha azt mondom: Ez is el fog múlni. Épp úgy, mint egy fejfájás, vagy szúnyogcsípés.

Egyszerűen csak arra gondolj:

- 1/2 éves babaként még az volt a célod, hogy felállj.

- 1 évesként, hogy járj... majd fuss.

- 2 évesként, hogy beszélj.

- 3 éves korodban már fára másztál volna.

... és ez így megy, s működhet egy egész életen át.

De a közös nevező bennük: Hogy VOLT MINDIG is valami elérendő CÉLOD. Még ha csak átmeneti is.

Mert MINDIG is MEGHALADTAD. Ma már nem akarsz ugye megtanulni járni, mert már TUDSZ.

De például akarhatsz (lehet célod) egy +idegen nyelvet megtanulni.

Állandóan, folyamatosan változunk. Mint ahogyan sejtjeink is kicserélődnek ~7 évente... úgy a tudatosodásunk sem maradhat örökre a 1-2-3 éves szinten.

Ha nem így lenne, ha nem így működnénk...még ma is pelenkázni kellene, mint egy 1-2 évest. Ám, ha ma nem kell... az azt jelenti:

Képes vagy a változásra, a változtatásra. Azaz fejlődőképes a tudatot (elméd). És ez teljesen természetes, hisz emberből vagyunk. (Növények, állatok NEM képesek ekkora szintű fejlődésre, mert ösztönlények.)

Úgyhogy NE is akard (ma még) megérteni önmagad. Ráérsz arra... majd 20-30-40 év múlva is.

Egy a fontos: - Legyen továbbra is mindig valami célod az életedben és lásd meg helyesen az irányt. Hogy merre is haladj. (A helytelen irányt onnan ismered fel, hogy több szenvedést teremt, mint boldogságot!)

Az ERŐ legyen Veled!